Adóztatással a szegények ellen

Nincs határa a helyi önkormányzati kreativitásnak: van, ahol már a helyi adó is a legnehezebb helyzetben lévőket sújtja. A TASZ megtámadta az alsónémedi települési adóról szóló rendeletet.

Láttunk már olyan településeket, amelyek helyi rendeletben próbálták leszabályozni, hogy a legszegényebb és legelesettebb embereknek eszükbe se jusson oda költözni. A Kúria egyértelműen kimondta, hogy ilyet nem lehet: “A helyi önkormányzatoknak az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés a) pontjában adott rendeletalkotásra való felhatalmazása nem szolgálhat arra, hogy az önkormányzat meghatározott társadalmi csoportot, vagy jól körülhatárolható személyi kört valamely település elhagyására vagy valamely településen való letelepedés megnehezítésére használjanak.” (Köf. 5017/2015/3.)

Ennek ellenére sajnos a helyi politikai akarat máshol is fittyet hány a jogállamiságra. Ezúttal nem a beköltözést akarják megakadályozni, hanem az elköltözést akarják elérni a helyi képviselők – más eszközzel, de hasonlóan, mint 2014-ben a miskolci önkormányzat tette. Az index.hu hírportál nyáron számolt be arról, hogy a Pest megyei Alsónémedi képviselő-testülete napi 800 forintos adóval űzné el a településről a romániai cigány vendégmunkásokat. Bár a rendelet szövege így nyíltan persze nem nevezi meg a megadóztatottak körét, a képviselő-testületi ülésen elhangzottakból teljesen nyilvánvaló, hogy ténylegesen egy, a többségi helyi lakosság számára nemkívánatos csoport elüldözése a cél. Ezt úgy próbálja elérni a rendelet, hogy csak azokat adóztatja, akiknek nincs a településen ingatlantulajdona vagy egyéb, ingatlanon fennálló vagyoni joga, és akiknek nincs bejelentett munkaviszonya.

Az index cikkben elemzett rendeletet végül hatályon kívül helyezték, de majdnem ugyanazzal a tartalommal újra elfogadták, a rendelet 2017 januárjában lépne hatályba. A TASZ tehát az utóbbi rendelet egyes szabályait támadta meg a Pest Megyei Kormányhivatal előtt. Álláspontunk szerint a szabályozás ellentétes a helyi adókról szóló törvénnyel, hiszen a törvény értelmében a helyi adóztatás célja, hogy az önkormányzat rendelkezzen megfelelő bevételekkel, amelyekből a kötelező közszolgáltatásokat a lakosság számára nyújtani tudja. Nyilvánvalóan nem lehet a helyi adóztatás célja egy adott társadalmi csoport helyzetének ellehetetlenítése, a településről elüldözése. Az ilyen szabályozás egyben diszkriminatív, vagyis sérti a törvényben és Alaptörvényben is biztosított egyenlő bánásmódhoz való jogot, hiszen nem tárgyilagos megítélés szerinti ésszerű szempontok alapján tesz különbséget összehasonlítható helyzetben lévő csoportok között, és a szabályozás nem legitim célt szolgál.

A TASZ beadványa itt olvasható.

UPDATE:

A kormányhivatal 2017.08.17-i levelében tájékoztatott bennünket arról, hogy augusztus 15-én kezdeményezte a Kúriánál az általunk is kifogásolt rendeleti szabályozás megsemmisítését. A törvényességi eljárás azért húzódott ilyen sokáig, mert az alsónémedi képviselő-testület két alkalommal is hatályon kívül helyezte, majd lényegében azonos tartalommal újra elfogadta a rendeletét. Ezért a kormányhivatalnak három alkalommal kellett törvényességi kifogást kibocsátania a képviselő-testület felé, míg az június 26-i határozatával végül megerősítette, hogy nem ért egyet a kormányhivatal felhívásában foglaltakkal. A kormányhivatal csak ezután tudott a Kúriához fordulni.

Amint a Kúria elbírálja az ügyet, arról ismét hírt fogunk adni.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

A babák újra a polcon

Kati tizennyolc volt, mikor terhes lett első gyermekével. Ő kislányt szeretett volna, Sanyinak mindegy volt, csak egészséges, boldog gyerek legyen. Kati vágya teljesült, 2007-ben megszületett Ági. Egy évvel később megszületett az első fiuk is, Sanyika. Majd két év múlva Vera, aki Kati édesanyjának nevét kapta, rá emlékezve, hiszen kiköpött nagyanyja.

Ági 6 éves volt, mikor megszületett második kisöccse, a szülők negyedik gyermeke. Az anyukája mégis üres kézzel és kisírt szemmel érkezett haza a kórházból, mert a kisbabáját elszakították tőle. Majd pár nap múlva Ágiékat ünneplőbe öltöztetve vitték be az önkormányzatba, ideiglenes hatályú elhelyezésük végrehajtása miatt. Pár hónappal később a falujukból is elkerültek, a teljes ismeretlenbe: nevelőszülőkhöz. Azért kellett a gyerekeket kiemelni a családból, mert „a szülők gyermekeik neveléséhez nem tudtak megfelelő körülményeket teremteni (…), a lakás- és életkörülményeik továbbra sem rendeződtek.

A szülők évekig nem látták a gyerekeket a havi egy órás láthatáson és egy-egy karácsonyi, húsvéti néhánynapos otthonléten kívül. Mígnem a másféléves jogi procedúra és nyomásgyakorlás eredményeképpen három év után a gyerekek ismét hazakerültek, Marika ismét anyuka lett. A láthatásokra, ajándékba vitt babák végre felkerültek az otthoni polcra.

/A történetben szereplő szülők és gyermekek neveit megváltoztattuk./

A Kúria szerint is diszkriminálta a romákat a tiszavasvári önkormányzat

A Kúria 2019. április 10-i ítélete tett pontot annak az ügynek a végére, amely a TASZ és Tiszavasvári önkormányzata között zajlott 2016 óta. A Kúria szerint is megsértette az önkormányzat a település roma lakóinak egyenlő bánásmódhoz való jogát azzal, hogy szélsőséges közszereplők közreműködésével próbálták megfélemlíteni, megregulázni őket.

Miskolci rendeletbe foglalt szegényellenes szabályokat kaszált el ismét a Kúria

A Kúria megállapította, hogy alaptörvény-ellenes és törvénysértő Miskolc közösségi együttélési rendeletének azon része, amely büntette, ha az egy főre eső lakrész nem éri el a 6 négyzetmétert. Üdvözöljük a Kúria döntését.