Biztosan 50 évre kell elzárni a nyilvánosságtól a kormányülések összefoglalóit?

Nem született ítélet a mai napon a Miniszterelnöki Hivatal elleni perünkben, melyet azért indítottunk, mert a MeH a kormányülések dokumentációjának közérdekű adatkénti kiadását megtagadta. Az első tárgyaláson azonban olyan jogi problémák merültek fel, amelyek az ügyet precedens értékűvé teszik.

A TASZ a 2007-es kormányülések összefoglalóit, illetve egy kormányülés hangfelvételét igényelte közérdekű adatként. A Miniszterelnöki Hivatal arra hivatkozott, hogy a kormányülések összefoglalói mind államtitoknak minősülnek 50 évig, ezért azokat nem adják ki, a hangfelvételt pedig a miniszterelnök eltérő rendelkezése hiányában nem ismerhetjük meg. Az összefoglalók mellékletei a MeH szerint döntés magalapozását szolgáló adatoknak minősülnek.

A kormányülések dokumentálása és az így keletkezett adatok nyilvánossága régóta vita tárgya. A kérdést az Alkotmánybíróság egy 2006-os határozata és az annak nyomán elfogadott törvénymódosítás látszólag megoldotta, de a MeH nyilvánosságkorlátozó gyakorlata mégis ellentmond ennek.

Az ügyben három jogi alapra hivatkozott a MeH, hogy miért nem nyilvánosak az igényelt adatok:

A kormányülés hangfelvételei azért nem, mert a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvénynek, az Alkotmánybíróság döntése után elfogadott egyik rendelkezése azt mondja, hogy „a Kormány üléseiről hangfelvétel készül, mely – a miniszterelnök eltérő rendelkezése hiányában – nem nyilvános”. Egy erre kísértetiesen hasonlító szabályt az Alkotmánybíróság 2004-ben minősített alkotmányellenessé, így ez a hivatkozás igen kérdéses.

A kormányülés összefoglalóinak mellékletei (az előterjesztések, a jelentések, valamint a kormányrendeletek, kormányhatározatok, irányelvek és elvi állásfoglalások, továbbá a Kormány által meghatározott egyéb iratok eredeti aláírással ellátott egy-egy példányai) azért nem nyilvánosak, mert mind döntés megalapozását szolgálják. Az egyelőre nem derült ki, hogy a döntések meghozatala után ezek nyilvánosságát miért szükséges korlátozni. Az adatvédelmi törvény erre csak akkor ad lehetőséget, ha „az adat megismerése a szerv törvényes működési rendjét vagy feladat- és hatáskörének illetéktelen külső befolyástól mentes ellátását, így különösen az adatot keletkeztető álláspontjának a döntések előkészítése során történő szabad kifejtését veszélyeztetné”. Ebben a körben a MeH-nek kellene bizonyítania, hogy a 2007-es év összes kormányülése összefoglalóinak valamennyi mellékletének nyilvánosságra hozatala ilyen súlyos következményekkel járna.

A legérdekesebb kérdés az államtitokká minősítés volt. A TASZ álláspontja szerint, ha az adatkezelő erre hivatkozik, akkor a bíróságnak nem csak formai, hanem tartalmi szempontok alapján is vizsgálnia kell, hogy az igényelt adatokat törvényesen zárták-e el a nyilvánosságtól. A 12/2004. (IV. 7.) AB-határozatban az Alkotmánybíróság úgy rendelkezett, hogy „az Alkotmány 61. § (1) bekezdése szerint tehát a korlátozással nem érintett közérdekű adatok nyilvánosak. A korlátozással szemben formai követelmény, hogy a korlátozásra kizárólag törvényben meghatározott eljárás eredményeként kerüljön sor. Tartalmi követelmény, hogy a korlátozás szükséges és a korlátozással elérni kívánt célhoz képest arányos legyen. Emellett az alapjog érvényesülése érdekében biztosítani kell a nyilvánosságkorlátozás feletti érdemi és hatékony bírói jogorvoslati lehetőséget, melynek a formai kritériumok vizsgálatán túlmenően ki kell terjednie a nyilvánosságkorlátozás indokoltságának tartalmi vizsgálatára”.

A bíróság a tárgyalás során nem tudott abban állást foglalni, hogy valóban le kell-e folytatni az államtitkok minősítésének tartalmi megalapozottságára kiterjedő vizsgálatot, akár szakértő igénybevételével. Az eljáró bíró szerint Magyarországon nem volt még arra példa, hogy bíróság államtitkok minősítésének tartalmi felülvizsgálatát végezze el.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Nyílt levél Fellegi Tamás részére a közérdekű adatok megismerhetőségéről

Olvassa el a K-Monitor Közhasznú Egyesület, a Transparency International Magyarország és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) közös nyílt levelét, melyet az állami működés átláthatósága érekében küldünk el Fellegi Tamás részére.

Pert nyert a TASZ Strasbourgban a magyar állam ellen: történelmi információszabadság győzelem

A strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága a mai napon nyilvánosságra hozott döntésével a Társaság a Szabadságjogokért beadványa nyomán elmarasztalta Magyarországot, és kimondta, hogy a Magyar Köztársaság megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményébe foglalt véleménynyilvánítás szabadságát. A döntés egyedülálló módon, elsőként az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlatában kiterjesztően értelmezte az Egyezmény 10. cikkében biztosított szólásszabadságot, hiszen közérdekű információ visszatartását értékelte a véleménynyilvánítás jogellenes korlátozásaként.

Az igazságügy-miniszter és az "elavult jogkövetés"

A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvénynek van egy olyan rendelkezése, amely előírja, hogy a jogalkotási program összeállításához ki kell kérni a társadalmi szervezetek javaslatait. A program előkészítéséért az igazságügy-miniszter a felelős. A választások után rögtön meg is kérdeztük, hogy mikor és miként tudják a társadalmi szervezetek a javaslataikat előadni, hiszen az új Kormány új jogalkotási programot készít. Az igazságügyi államtitkár válasza ma érkezett meg, melyből kiderül, hogy sehogy.