Egyet előre, kettőt vissza: az információszabadság mégis megy a levesbe

A köztársasági elnök megvétózta az információszabadság törvény április végi botrányos módosítását. A végleges változatot az Alkotmányügyi bizottság által benyújtott záróindítvány alakította ki. Lássuk, mi változott az elnöki vétó után!

A közérdekű adatok megismerését biztosító törvény módosításával kapcsolatban a TASZ, az átlátszó.hu, a K-monitor és a TI Magyarország közösen fogalmazta meg aggályait. A parlament által április 30-án megszavazott törvénynek szinte nem volt olyan paragrafusa, mellyel egyet tudtunk volna érteni.

A legveszélyesebb, az alapjogokat is korlátozó rendelkezés arról szólt, hogy az adatkezelő akár önkényesen is visszaélésszerűnek minősítheti az adatigénylést. Nem kell ehhez mást tennie, mint azt állítani, hogy ha teljesítené a kérést, az olyan terjedelmű és mélységű hozzáférést eredményezne, ami felérne az állami szervek ellenőrző jogkörével. De akár az is megtörténhetett  volna, hogy azért utasítja el a közérdekű adatok kiadására irányuló kérelmet, mert annak teljesítése túl nagy munkaterhet okozna. Elegánsnak éppen az sem nevezhető, hogy az eredetileg megszavazott törvény lehetővé tette volna azt, hogy a jogalkotó külön törvények tetszés szerinti megszavazásával bármikor tovább szűkítse az információszabadság törvény hatókörét.

Az elnöki vétó nyomán Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság Elnöke (NAIH) is lépett. Az Alkotmányügyi bizottságnak írt levelében elismerte, hogy az ún. „külön törvényi hozzáférési szabályok megalkotásával tetszés szerint szorítható vissza az információszabadság törvény alkalmazhatósága.” Sajnos azonban egyetértett azzal, hogy a “közérdekű adatok megismeréséhez való” jogot veszélyeztethetik a „nagy mennyiségű közérdekű adatra vonatkozó, visszaélésszerű adatigénylések”. Ezt a véleményt menti valamennyire, hogy Péterfalvi Attila elismeri, a megvétózott törvény túlságosan tág mozgásteret hagyott volna a jogalkalmazónak. Az állami adatkezelők ugyanis szabadon mérlegelve dönthetik el, hogy mi minősül "túlzottan nagy terjedelmű" adatigénylésnek. Így akár önkényesen is megtagadhatnak közérdekű adatok iránti kérelmeket.

Úgy néz ki, az Alkotmányügyi bizottság végül inkább Péterfalvi Attila szavaira hallgatott, ahelyett, hogy Áder János tanácsait követte volna. A zárószavazás előtti módosító szövege ugyanis továbbra sem akadályozza meg a közérdekű adatok megismerésének önkényes korlátozását. Az újabb verzió szerint az lenne tilos, hogy a polgárok a „közfeladatot ellátó szerv gazdálkodásának” "átfogó, számlaszintű", netán "tételes" ellenőrzését megvalósító adatkérésekkel álljanak elő. Az ördög persze most is a részletekben lakozik: azt ugyanis a közérdekű adatot kezelő szervek döntik el, mi minősül átfogó, számlaszintű, vagy éppen tételes ellenőrzésnek.

Az sem ad okot örömre, hogy a közérdekű adatok iránti kérelem megtagadását az adatkérő a NAIH-nál sérelmezheti. Azt ugyanis nem tudni, hogy vajon bíróságon is lehet-e perelni a kérelmet elutasító állami adatkezelőket. Az is elképzelhető, hogy bíróhoz csak akkor lehet majd fordulni, ha a polgár kimerítette a hatósági jogorvoslati utat. Ilyenkor a hatóság a végtelenségig történő időhúzással gyakorlatilag megakadályozhatja a bírói út igénybevételét.

Az, hogy a jogalkotó bedobta a köztudatba a visszaélésszerű adatigénylés fogalmát, az információszabadság lényegének teljes félreértéséről árulkodik. A polgárok az Alaptörvényben biztosított jogaikat gyakorolják, amikor adatok igénylésével ellenőrzik a közhatalom gyakorlását, a közpénzek költését.   Visszaélésre ezért nem a közérdekű adatot igénylő polgárok oldaláról kell számítani. A közérdekű adatok kezelői követnek majd el visszaélést, amikor kényük-kedvük szerint döntenek arról, hogy melyik adatot adják ki és melyiket nem. Elnöki vétó ide vagy oda, a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog korlátozása még mindig reális veszély. Ez csak úgy orvosolható, ha módosítás helyett az előterjesztők visszavonják a törvényt. Ezt már csak azért is könnyen megtehetik, mert erre a jogszabályra végképp semmi szükség nincsen. Ha a zárószavazás előtti módosító javaslat változatlan formában megy át, mindenféleképpen kezdeményezni kell az Alkotmánybíróság eljárását, mivel az új szövegezés is gyengíti a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot.

A köztársasági elnök, mivel első körben a parlamentnek küldte vissza a törvényt, már csak azoknak az új rendelkezéseknek az alkotmánybírósági felülvizsgálatát kérheti, amelyeket a parlament az elnöki vétó után illesztett a törvénybe. Az egész törvény utólagos alkotmányossági felülvizsgálatáért azonban csak Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa léphet fel.

A vétó utáni zárószavazás előtti módosító javaslat egyetlen üdvözlendő eleme, hogy elhagyták az információszabadság törvény hatályát szűkítő rendelkezést. Így ha egy másik törvény például irat-betekintési, másolatkészítési jogot ad, annak megtagadása esetén még lehetne perelni a bíróság előtt az információszabadság törvény alapján.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Visszavonva – mégsem kötik szakértelemhez a közérdekű adatok megismerését

A TASZ nyomására Font Sándor (Fidesz) képviselő visszavonta azt a módosító javaslatát, amely szükséges szakértelem meglétét szabta volna az információszabadság gyakorlásának előfeltételéül.

Nyílt levél Kóka Jánoshoz

A magyarországi uránbányászat újraindításával kapcsolatos információk miatt fordult nyílt levélben az Energia Klub, a TASZ és a Védegylet a gazdasági és közlekedési miniszterhez.