Fizess, ha mást gondolsz, mint kormány
A kormány ahelyett, hogy a kétharmados felhatalmazását felelősséggel használná, arra törekszik, hogy ellehetetlenítse azokat, akik tőle eltérő véleményt fogalmaznak meg.
A bevándorlási különadó nem más mint a szólásszabadság súlyos korlátozása: professzionális módon (hivatásszerűen, szervezett keretek között, támogatások felhasználásával) csak 25%-os különadó megfizetésével lehet a bevándorlás melletti érvekről beszélni. A múlt héten elfogadott új büntető rendelkezés börtönnel fenyegeti a jog- és érdekvédőket, míg ez a szabályozás a témában aktív szervezeteket anyagilag lehetetlenítené el. A bevándorlási különadóval valójában a civil szervezetek tevékenységét és a szólásszabadságot korlátozzák.
A kormány a költségvetéssel együtt benyújtotta az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról, valamint a bevándorlási különadóról szóló törvényjavaslatot. A bevándorlási különadó elsődleges alanya a támogatást nyújtó szervezet, amely “bevándorlást segítő tevékenység” végzéséhez nyújt anyagi támogatást. A javaslat a különadó mértékét a pénzbeli vagy természetbeni támogatás összegének 25%-ában határozza meg. Ha a támogatást nyújtó nem fizeti meg a különadót, akkor azt annak kell megfizetnie, aki a támogatást kapja. A különadóból befolyt összeg kizárólag határvédelemre fordítható.
A bevándorlást segítő tevékenységet pedig jogilag nehezen értelmezhető módon és formában határozza meg. A bevándorlás alatt emberek véglegesnek szánt áttelepülését érti lakóhelyük szerinti országból másik országba, ide nem értve az Európai Unió és az Európai Gazdasági Társulásban részes más államok polgárait. Ahhoz, hogy egy tevékenység “bevándorlást segítő” legyen, két feltételnek kell megfelelnie: egyrészt közvetve vagy közvetlenül elő kell mozdítania a bevándorlást. Másrészt a programnak, akciónak, tevékenységnek a következő három kategória valamelyikébe besorolhatónak kell lennie: média kampányok, médiaszemináriumok folytatása, és az abban való részvétel; hálózatépítés és működtetés; bevándorlást pozitív színben feltüntető propaganda tevékenység. Arról hallgat a javaslat, hogy a végrehajtásra kijelölt adó- és vámhatóság dolgozóinak milyen szempontok szerint kell majd a tevékenység fenti definíciónak való megfelelését megítélniük: vajon bevándorlást segíti az a sajtóközlemény, amely arról szól, hogy viselniük kell a jogkövetkezményeket azoknak, akik harmadik országbeli polgárokat vertek meg?
A bevándorlást jó színben feltüntetni – még ha nem is egyezik a mostani kormány álláspontjával – legitim vélemény. A kormánynak természetesen jogában áll egyet nem érteni ezzel, vitába is szállhat vele, de nem korlátozhatja a vele nem egyező álláspontok kinyilvánítását. A szólásszabadság védelme mellett vannak a közösség szempontjait megragadó érvek: a különböző vélemények felszínre kerülése, meghallgatása, a vita és az érvek döntésbe való beépítése az egész közösség érdeke, mert így egyszerűen jobb, vagyis minden szóba jövő szempontot mérlegelő, a tapasztalatokra építő döntések születnek. Márpedig az adótörvény, ugyan nem tiltja, de mégis korlátozza az álláspontok egy csoportjának megjelenését a közbeszédben, hiszen a bevándorlás mellett érvelők kárára anyagi hátrányt helyez kilátásba. Egy ilyen adókivetés alkalmas arra, hogy elérje, az ilyen vélemények ne hangozzanak el. Ez az adótörvény így pusztán a vélemény tartalma alapján korlátoz olyan álláspontot, ami önmagában senkinek a jogát nem sérti. A hivatalos kormányzati állásponttal nem egyező vélemények megadóztatásával állunk szemben.
A javaslat értékelésekor meg kell jegyeznünk, hogy a bevándorlási különadó bevezetése két folyamathoz kapcsolódik. Egyrészt ezzel a kormány újra egyes vélemények elnyomására törekszik, a civil szervezetek tevékenységének korlátozására irányuló, illetve a különvéleményt megfogalmazókkal szembeni megtorló lépésekkel. 2013-ban kezdtek a kormánypártok és politikusaik lejárató kampányba civil szervezetekkel szemben, amely a menekültválság idején és azt követően új szakaszba érkezett: a bevándorlás kapcsán a kormányétől eltérő véleményt megfogalmazókat hazaárulóként, nemzetbiztonsági kockázatot jelentő tényezőként írják le. A kormányzati kommunikáció a különböző szereplőket, az ENSZ képviselőitől ellenzéki politikusokon át civil szervezeti munkatársakig úgy állítja be, hogy mivel eltér a véleményük a kormányétól, Soros György fizetési listáján szerepelnek és az ő irányítása alatt fejtik ki tevékenységüket. A lejárató kampány mellett 2017-ben kezdett jogalkotásba a kormány: a külföldi támogatást kapó szervezetek megbélyegzésére irányuló, ún. civiltörvényt, majd a jogi és humanitárius segítséget nyújtókat börtönnel fenyegető, ún. Stop Soros törvényt követi a bevándorlási különadó bevezetésére tett javaslat.
A másik, amit észre kell vennünk, hogy itt is megjelenik a bevándorlás kérdésében a kormányra különösen jellemző leegyszerűsítő megközelítés, és azt is, hogy újra az állampolgárok indulatainak felkorbácsolásából kívánnak politikai tőkét kovácsolni. Az országgyűlési választási kampányban láthattuk ezt kicsúcsosodni, amelyben a kormány központi témája a bevándorlás kérdése volt, meglehetősen leegyszerűsítő módon. A bevándorlási különadó bevezetése mellett felhozott érvek kiindulópontja is hazug: azzal érvel a jogalkotó, hogy a bevándorlás fent leírt segítése okoz plusz költséget az állami költségvetésnek. A javaslat most a bevándorlásról szóló vélemények korlátozására irányul, de hasonlóan leegyszerűsítő érvek mentén kiterjeszthető más tevékenységekre is, amelyek szemet szúrnak a kormánynak. Például ilyen lehet az iskolai szegregáció felszámolása vagy az emberhez méltó lakhatás megteremtése terén végzett tevékenység.
A javaslat kidolgozói megfeledkeznek arról, hogy a bevándorlás kiváltó okai között súlyos, fegyveres konfliktusok, gazdasági nehézségek, mélyszegénység és a klímaváltozás, valamint az életkilátások között az egyes országokban tapasztalható tátongó különbségek is találhatók. A javaslat azt sugallja, mintha azok a szervezetek számottevően hozzájárulnának a bevándorláshoz, amelyek nem a teljes bezárkózás és az emberséges bánásmód mellett állnak ki Magyarországon. A bevándorlás jelensége, a kiváltó okok és pozitív és negatív hatások kezelése átgondolt és összetett állami fellépést igényel. A magyar kormány ehelyett átgondoltan és összehangoltan pont azokat törekszik elhallgattatni, akiknek évtizedes, közvetlen tapasztalata van a témában.
