Hogy kerül házirend egy lakás falára?

A kormány vitára bocsátotta a támogatott lakhatás részletszabályait. A tervezet számos pozitív elemet tartalmaz, aggályra különösen az intézetcentrikus, túlszabályozott jogszabályi környezet ad okot, amelyben ma szinte lehetetlen hatékony szolgáltatást nyújtani. A szükséges szemléletváltás még várat magára. Olvassa el a TASZ véleményét!

Az Országgyűlés az egyes szociális tárgyú és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. évi CXVIII. törvény elfogadásával kívánt reformot végrehajtani a fogyatékos személyek számára lakhatást nyújtó intézményrendszer szerkezetében. A TASZ álláspontja szerint a reform elhibázott volt, ugyanis a nagy létszámú intézmények alternatívájaként bevezetett támogatott lakhatás koncepciójában számos elem ellentétes volt a reform kimondott szándékával. A TASZ mindenekelőtt azt kifogásolta, hogy a támogatott lakhatás fogalma és törvényes legitimációja kiterjed az akár ötven főt befogadó intézményes ellátásokra. A jelenleg vitára bocsátott, 2013. március 22-én közzétett EMMI rendelet tervezetének célja, hogy a támogatott lakhatás 2013. január 1-től hatályos új szolgáltatatási típusok részletszabályait megalkossa. 

Álláspontunk szerint a részletszabályokat összegző tervezet túlnyomó részben üdvözlendő és helyenként aggályos elemek keveréke, amely önmagában akár alkalmas is lehetne egy modern támogatott lakhatási szolgáltatási rendszer működtetéséhez akkor, ha a meglévő jogszabályi környezet ezt nem akadályozná. A tervezet progresszív, ugyanakkor az azt körülfogó bürokratikus, intézménycentrikus szabályozási struktúra lehetetlenné teheti azt, hogy a személyes szükségletekre épülő, az egyéni különbségekre érzékeny szolgáltatások alakuljanak ki.

A tervezet pozitív vonásai mellett abban helyenként felbukkannak a nagy létszámú intézmények kultúrájából eredő elemek: a házirend, a lakókhoz képest hatalmi helyzetben lévő esetkezelők, de ilyennek tekinthető a tervezet inkoherens nyelvhasználata is, amely egyszer „igénybe vevőről”, máskor „ellátottról” beszél. Véleményünk szerint a tervezet összességében apróbb módosításokkal megfelelő és támogatásra érdemes lenne, ha a meglévő jogszabályi környezet nem lenne eleve elhibázott.  

A TASZ ezért az eredeti törvényi szabályozás újragondolásának szükségességére hívja fel a figyelmet. A TASZ véleménye itt érhető el (pdf).

Megosztás

Kapcsolódó hírek

A magyar kormányt nem hatották meg az ENSZ ajánlásai

A fogyatékossággal élők és romák diszkriminációja, a gyermekvédelem, a gyűlölet-bűncselekmények és a civil szervezetek megbélyegzése terén is árnyékjelentéseket nyújtottunk be a világszervezet időszakos emberi jogi felülvizsgálatára.

Nyílt levél a képviselőknek: Lesz szabad karácsonya az otthonápoló családoknak?

Tisztelt Képviselő!

Alulírott érintett szülők és szervezeteink azt kérjük Öntől, hogy az idei karácsonyi pénzosztáskor gondoljon ránk, a fogyatékossággal élőkre, az egészségügyi állapotuk miatt segítségre szorulókra, az otthonápoló családtagokra, és szociális szakemberekre. Kérjük, hogy az idei évben fel nem használt költségvetési forrásból a házi segítségnyújtást és a támogató szolgálatokat bővítsék ki, illetve a rendszerben dolgozó, áldozatos munkát végző szakemberek bérrendezését tekintsék elsődleges feladatuknak!

Ahogy azt alább láthatja, ezen szolgáltatások bővítése hozzávetőlegesen 60-70 milliárd forint forrást igényel, miközben csak tavaly karácsony előestéjén ennél több pénzt osztott ki a kormány egyéb célokra.

Kérjük Öntől azt is, hogy lehetősége szerint közvetítse kérésünket az ország politikai vezetése felé, például szólaljon fel a parlamentben a karácsony előtti ülések valamelyikén.

Aggasztó előjelek a kitagolás jövőjéről

Ma Magyarországon még mindig rengeteg, több mint 23,000 fogyatékossággal élő ember lakik nagylétszámú (50 vagy annál több férőhellyel rendelkező) bentlakásos szociális otthonban. Ezek az intézmények gyakran vidéki kistelepülések peremén, láthatatlan módon működnek. A lakók az intézet emberdaráló működésének kiszolgáltatva élik a mindennapjaikat. A napirendhez való folyamatos alkalmazkodás kényszere idővel a lakók személyiségének, képességeiknek a leépüléséhez vezet. Az önálló életvitel ezeken a helyeken nem több, mint illúzió. A mindennapi működés rugalmatlansága felülírja az egyéni szükségleteket, preferenciákat. A kormány feladata, hogy ezeket a nagylétszámú intézményeket bezárja. A kérdés, hogy miként zárja be, és helyettük milyen közösségi alapú szolgáltatásokat hoz létre.