Kis lépés a Ptk-nak, hatalmas ugrás a szólásszabadságnak
A TASZ üdvözli az Alkotmánybíróság tegnapi döntését, mellyel megsemmisítette az új polgári törvénykönyv egy korlátozó szabályát. Az alkotmánybírósági határozat azért is nagyon fontos, mert részletesen és pontosan kijelölte azt a határt, ameddig az emberi méltósághoz való jog korlátozhatja a véleménynyilvánítás szabadságát. A döntés iránymutatás a jogalkalmazó szerveknek – elsősorban a bíróságoknak – melynek segítségével a jövőben nőhet a szólás- és sajtószabadságot érvényesítő ítéletek száma.
Az új polgári törvénykönyv szövege eredetileg így szólt: „2:44. § [Közéleti szereplő személyiségi jogának védelme] A közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét méltányolható közérdekből, szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja.” Az Alkotmánybíróság tegnapi döntése alaptörvény-ellenesnek nyilvánította, és ezért megsemmisítette a „méltányolható közérdekből” szövegrészt. A bírák szerint a közügyek szabad megvitatása és a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülése önmagában olyan nyomós közérdek, hogy nincs szükség további mérlegelésre. Ez azonban csak akkor van így, ha a közhatalom gyakorlóinak vagy közszereplő politikusoknak a közéleti tevékenységét éri bírálat.
A határozat a magyar jogalkotás és jogalkalmazás régi adósságát törlesztette, amikor elkülönítette egymástól a közszereplőket, a közhatalom gyakorlóit és a közszereplő politikusokat. Az Alkotmánybíróság azt is kiemelte, hogy nem a bírált személy pozíciója általában, hanem a konkrét közéleti tevékenysége az, ami jogossá teszi az éles kritikát. Ennek oka, hogy a politikai beszéd, vagyis a közügyek megvitatása a lehető legszélesebb körben szabad kell, hogy legyen, és csak nagyon kevés esetben engedhető meg az ilyen típusú kommunikáció korlátozása. A határozat kiemelte, hogy a közéleti kérdésekben megfogalmazott értékítélet nem korlátozható, míg a tényállítások esetében is fontos mérlegelni, hogy egy esetleges szankció nem korlátozza-e túlzottan a szabad vitát. Célszerű lett volna, ha az Alkotmánybíróság a polgári jogi jogviszonyokra is kimondja a büntetőjogban bevett szabályt, miszerint csak az olyan tényállításokért járhat szankció, melyek tudatosan hamisak, vagy a hivatásból, foglalkozásból adódó szabályok megsértése miatt gondatlanságból valótlanok (ez az ún. New York Times-szabály).
A határozat természetesen nem jelenti azt, hogy a közéleti szereplők emberi méltósága nem érdemelne védelmet. Ám ez a joguk csak akkor érvényesülhet, ha nem a közéleti szerepvállalásukkal összefüggésben éri őket kritika, hanem családi- vagy magánéletükkel kapcsolatban, vagyis az emberi méltóság magját érintően. Ezekben az esetekben az ő jogaikat is ugyanúgy kell védenie a bíróságoknak, mint egy magánszemély esetében.
