Miért volt törvénytelen a házkutatás Horváth Andrásnál?

Horváth Andrásnál, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) korábbi munkatársánál, 2013. december 19-én a rendőrség házkutatást tartott, melynek során lefoglaltak több száz oldalnyi dokumentumot és informatikai adathordozót. A TASZ jogsegélyszolgálata által képviselt közérdekű bejelentő jogorvoslattal élt az általa elszenvedett kényszerintézkedésekkel szemben. A Budai Központi Kerületi Bíróság (BKKB) 2014. január 22-én meghozott, ám csak 2014. február 10-én kézbesített végzése elutasította az utolsó indítványunkat is - álláspontunk szerint alaptalanul. Érdemes összegezni Horváth András ellen folytatott eljárás eddigi fejleményeit, mert sok visszás és törvénysértő elemet lehet felfedezni.

1.      A NAV feljelentése

A NAV Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatóságának vezetője (Tamásné Czinege Csilla) tett feljelentést hivatalos személy által elkövetett személyes adatokkal való visszaélés miatt. Horváth András még mindig nem gyanúsított a büntetőeljárásban, ami miatt házkutatást tartottak nála, tehát nem közölték vele, hogy pontosan mi az a tényállás, ami miatt a Készenléti Rendőrség Korrupciós Bűnözés Elleni Osztályán a nyomozás zajlik. A tényállásra a házkutatást elrendelő határozat indokolásából derül (némi) fény, de ennél akár többet is tartalmazhat a feljelentés. A határozat szerint Horváth András 2013. január 1. napjától a munkaviszonya megszüntetéséig (2013. november 11.) 628 adózó vonatkozásában töltött le adatokat a NAV informatikai rendszerét használva, ám az élelmiszer-ágazathoz köthető 35 adózó vonatkozásában a lekért adatok semmilyen formában nem kapcsolódtak Horváth András munkafeladataihoz. Az Egyenes Beszéd 2013. november 28-án leadott adásában tett nyilatkozatból a NAV azt a következtetést vonta le, hogy az adatokról engedély nélkül készített másolatot és vitte ki az iratokat hatóság épületéből.

A házkutatást elrendelő határozatban nem szerepelt még, ám az ügyészség azt is közölte később, hogy Horváth a feladataihoz nem köthetően 10 magánszemély által vásárolt személygépkocsi vagyonátruházási illetékének adatait és a vásárlók adatait is lekérte. (Ennek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy ezek az adatletöltések az áfacsalás elemeként megjelenő fuvarozásokhoz kapcsolható információszerzések voltak.)

2.      A gyanú – személyes adatokkal való visszaélés (Btk. 219.§)

 A személyes adattal való visszaélésnek három fontos tényállási eleme van.

a.) Személyes adatok védelme csak természetes személyeket illet meg, jogi személyek, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezetek nem rendelkeznek személyes adatokkal, ebből következően gazdálkodó szervezetek nem lehetnek a házkutatás elrendelésekor gyanúsításban szereplő bűncselekmény sértettjei.

b.) A bűncselekmény megvalósulásának nélkülözhetetlen eleme, hogy a személyes adatokat jogtalanul kezelje a gyanúsított. A NAV-nak már a személyes adatokkal való visszaéléssel kapcsolatos feljelentésében meg kellett volna jelölnie, hogy a konkrét adatlekérések mely konkrét adatkezelési felhatalmazást sértették. Erre minden lehetősége megvolt, hiszen a NAV 111/2011. számú adatvédelmi és adatbiztonsági szabályzata értelmében a NAV munkatársak feladataik ellátása céljából a munkaköri leírásukhoz mellékelve kapnak adathozzáférési jogosultságokat.  Amennyiben a feljelentés nem jelölte meg pontosan, hogy mely szabályokat hágta át Horváth András, illetve erre vonatkozóan a nyomozó hatóság nem kért feljelentés kiegészítést (amit hiányos feljelentéskor tennie kell), akkor a nyomozás elrendelésének a jogalapja hiányzott, hiszen úgy a rendőrség nem tudhatta, hogy milyen adatkezelési szabályt sértett meg Horváth András.

c.) A harmadik fontos eleme a bűncselekménynek, hogy a személyes adattal érintett természetes személy esetében „jelentős érdeksérelem” következzen be a visszaélés következtében. Ez a joggyakorlatban a társadalmi megbecsülés, családi kapcsolatok sérelmét , illetve anyagi hátrány bekövetkeztét jelenti. Semmi nem utal a házkutatást elrendelő határozatban arra, hogy ilyen érdeksérelem bekövetkezett volna. (Feltéve, de meg nem engedve, hogy Horváth András például a sajtóban „bedob” egy-két nevet – amire a miniszterelnök is buzdította – az áfacsalás-botrány kapcsán, már elképzelhető az érdeksérelem. Erre azonban nem került sor. Az pedig egy külön – és nehezen megválaszolható kérdés -, hogy százmilliárdos adócsalásban közreműködőknek milyen „jogos érdekük” áll fenn, amely büntetőjogi oltalmat élvez. Közhatalmat gyakorló, ám azzal visszaélő személyek esetében például kizárt az ilyen jellegű büntetőjogi védelme a személyes adatoknak.)

3.      A házkutatás

2013. december 19-én a nyomozó hatóság házkutatást tartott, melynek során adathordozókat (nyomtatott dokumentumok, feljegyzések, munkafüzetek, számítástechnikai eszközök) foglalt le. Lassan két hónapja a rendőrség birtokában vannak az alábbiak: egy jegyzetfüzet, amelybe Horváth András az újságíróknak és civil szervezetek munkatársainak az elérhetőségét jegyzete fel; egy tanulmány a NAV-on belüli korrupcióról; aggregált adatokat tartalmazó feljegyzések egyes adóvizsgálatokkal összefüggően, amelyek értelemszerűen nem köthetőek természetes személyekhez; általános forgalmi adó fizetési kötelezettségének kijátszását elemző folyamatábrák; illetve Horváth által vizsgált cégek adózási adatai.

4.      Hogyan lett volna jogszerű a házkutatás?

A büntetőeljárási törvény értelmében a házkutatást elrendelő határozatban meg kell jelölni azokat a dolgokat, amelyek bizonyítási eszközök lehetnek, illetve a kényszerintézkedéssel érintett személyt fel kell szólítani a házkutatás megkezdésekor, hogy a keresett bizonyítékot adja át. Ez a két törvényi előírás egymással szorosan összefügg: a házkutatás elrendelésekor a megalapozott gyanú keretein belül a lehető legpontosabban meg kell határozni, hogy mit keres a nyomozó hatóság; és ezzel összhangban a lefoglalás foganatosításakor kell felszólítani a házkutatással érintett személyt. A két garanciális szabály közös célja az állami önkény kizárása az állam büntető hatalmának érvényesítési folyamatából: azaz a magánszférát korlátozó házkutatásra csak szükséges mértékben kerüljön sor. A nyomozó hatóság akkor tett volna eleget ezeknek a követelményeknek, ha a NAV által tett feljelentésből kiválogatja a jogosulatlanul lekért személyes adatokat, és azokat pontosan megjelöli a házkutatást elrendelő határozatában, illetve célzatosan ezeknek az adatoknak az átadására szólította volna fel Horváth Andrást. Tekintettel a gyanúsításban szereplő adatok szűk körére, az adatlekérdezések informatikai naplózására és Horváth András informatikai rendszerhez való hozzáférési jogosultságainak ismeretére, a gyanúsítás alapját képző személyes adatok tételesen meghatározhatóak voltak. Könnyűszerrel eleget tehetett volna a nyomozó hatóság az alkotmányos jogok védelmének, ha nem a „viszünk, amit látunk” mentalitással végzi a házkutatást és a lefoglalást. Sajnálatos, hogy ehhez a teljes igazságszolgáltatási rendszer asszisztál, amikor például a BKKB határozat azt állapítja meg, hogy „a határozatban akkor kell megjelölni a keresett bizonyítási eszközöket, ha az lehetséges”.

5.      A gyanú változik – információs rendszer vagy adat megsértése (Btk. 423.§)

A házkutatás elleni panaszt ugyan elutasította a Fővárosi Főügyészség, ám azt belátták, hogy a személyes adatokkal való visszaélés gyanúja tarthatatlan, és pusztán információs rendszer vagy adat megsértése vétsége gyanújának megállapítására alkalmas a tényállás. (Az ügyben időben később eljáró bíróság is elismeri, hogy a „nyomozó hatóság határozatában megjelölt bűncselekmény törvényi tényállási elemeit nem tartalmazza maradéktalanul”.) Az új gyanú szerint Horváth András a NAV informatikai rendszerébe való belépési jogosultságainak kereteit túllépte, amikor nem a hivatali céljaival összefüggő adatlekérdezéseket hajtott végre. Ez egy kerettényállás, amit a NAV belső informatikai hozzáférési szabályzata alapján munkaköri leíráshoz kapcsolódó felhatalmazás tölt meg tartalommal. Ez egy komplex kódrendszert jelent, amely értelmezése kívülálló (így vélhetően a nyomozó hatóság számára is) szinte lehetetlen a NAV szakértelme nélkül. Hogyan kell eljárnia a nyomozó hatóságnak egy ilyen esetben? Az informatikai hozzáférési jogosultságot alapul véve lehet további felvilágosítást kérni a NAV-tól, hogy ehhez a tényálláshoz köthetően milyen belső szabályzatban foglalt kötelezettségeket sértett Horváth András, és a lefoglalt iratokat ennek tükrében célzatosan átfésülni. Az nyilvánvaló, hogy Horváth András sajtókapcsolatait tartalmazó jegyzetfüzet, az általa készített folyamatábrák és például a számítógép meghajtóján lévő családi fényképek nem eshetnek bele ebbe az adatkörbe. Fontos továbbá hangsúlyozni, hogy nem ez a bűncselekmény képezte a gyanúsítás alapját a házkutatáskor, tehát a házkutatás foganatosításának a módját utólag nem teszi törvényessé a gyanúsítás megváltoztatása.

6. Mi Horváth András eljárásjogi helyzete?

Bár a feljelentésben is ő szerepel, a rendőrség (vélhetően) az ő adatlekérdezési jogosultságait vizsgálja, nála tartottak házkutatást és az ő dokumentumait foglalták le, Horváth András továbbra sem gyanúsított. Ennek következtében a védekezési lehetőségei is korlátozottak: nem tehet például bizonyítási indítványokat, sőt, valójában nem is tudni, hogy pontosan milyen pontos tényállás alapján folyik a nyomozás. Amíg a pontos gyanúsítást nem ismerjük, értelemszerűen védekezni sem tudunk. Egyelőre kicsit kafkai szituációval állunk szemben, mert afelől talán senkinek sincsen kétsége, hogy kivel szemben zajlik az eljárás.

7.      Közérdekű bejelentő védelme: jogilag megengedett Horváth András ellen bármilyen titoksértés kapcsán büntetőeljárást folytatni?

A tisztességes eljárás védelméről szóló 2009. évi CLXIII. törvény 21. § (5) bekezdése értelmében a „bejelentővel szemben a bejelentés tartalma alapján titoksértés miatt joghátrányt nem lehet alkalmazni, kivéve, ha a bejelentés rosszhiszemű volt”. Ha a házkutatást az indokolta, hogy Horváth András személyes adatokkal (adótitkokkal) élt vissza, akkor e szabályra figyelemmel nem lehetett volna elrendelni semmilyen kényszerintézkedést, hiszen a lefoglalt adatok egy része az áfacsalás-botránnyal kapcsolatos. A tisztességes eljárás védelméről szóló (Horváth András bejelentésekor hatályos és ezért alkalmazandó) törvény a közérdekű bejelentők védelmét szolgálja. Amíg nem bizonyosodik be, hogy Horváth valótlanságot állított a NAV-ról és teljes mértékben megalapozatlan az áfacsalás kapcsán tett feljelentése, addig Horváth Andrást megilleti a közérdekű bejelentőknek járó védelem. A feljelentése alapján jelenleg is nyomozás folyik hivatali visszaélés megalapozott gyanúja miatt, tehát a jóhiszeműsége nem kétséges. A BKKB bizarr jogértelmezése szerint azonban a két eljárás egymástól független, ezért a védelem sem jár.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Meghívó a Városliget bekamerázásával kapcsolatos információkért folytatott perre

Számos hír jelent meg a sajtóban tavasszal arról, hogy a Fővárosi Közgyűlés a Városligetbe térfigyelő kamerarendszert telepít. Ennek részleteiről kérdeztük a Fővárosi Közgyűlés Városrendészeti Bizottságának elnökét, aki sajnos alig adott érdemi információt az ügyben. Most pénteken a Pesti Központi Kerületi Bíróság elé kerül a kérdés, hogy jogosan titkolódzik-e Danielisz Béla.

Örömteli fejlemények az új büntetőeljárási törvény tervezetében

Az 1998-ban elfogadott büntetőeljárási kódex helyett új készül, amelynek tervezetét megkaptuk és véleményeztük.

Közérdekű adatok kiadása iránti per Újpest Önkormányzata ellen

Meghívó tárgyalásra A Társaság a Szabadságjogokért felmérést készít a Magyarországon működő közterületi kamerás térfigyelő-rendszerekről. Ennek keretében közérdekű adatokat kért Újpest polgármesterétől is. Az adatok kiadását a polgármester megtagadta, ezért a TASZ a közérdekű adatok kiadása iránt pert indított.