Sokkolót táraz a parlamenti őrség

Az Országgyűlési Őrség (Őrség) legutóbb ismeretlen számú TASER X26 típusú sokkolót szerzett be (Blikk, vs.hu). Az Őrségnél a honlapján olvasható, 31099-170/189-10/2014-es számú kimutatás szerint már a mostani beszerzés előtt is rendszeresítve volt a Taser elektromos sokkoló. Bár az Őrség által alkalmazott kényszerítő eszközökről szóló belügyi rendelet (az Országgyűlési Őrség által alkalmazott kényszerítő eszközök rendszeresítésének szakmai követelményeiről és eljárási szabályairól, valamint az Országgyűlési Őrségnél rendszeresíthető kényszerítő eszközök típusairól, fajtáiról szóló 33/2014. (IV. 24.) BM rendelet) szerint a rendszerbe vagy alkalmazásba vétel tényét és indokolását öt napon belül a honlapon közzé kell tenni (25. § (3) bekezdés, 26. § (3) bekezdés), ez nem történt meg. A TASZ ezért levélben hívta fel e kötelezettsége teljesítésére az Őrséget, valamint közérdekű adatigényléssel fordult az Őrségért felelős parlamenti elnökhöz. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mi alapján ellenőrizték azt, hogy a beszerzett sokkolók használata halálos-e vagy sem, illetve milyen mértékű sérüléseket tudnak okozni annak, akivel szemben alkalmazzák; hogy mi indokolta az újabb kényszerítőeszköz-beszerzést, és hogy korábban előfordult-e, hogy kényszerítőeszközt kellett alkalmazni (és ha igen, akkor azt követte-e vizsgálat); és hogy az őrök milyen kiképzést kapnak a rendszeresített kényszerítő eszközök alkalmazására. A válasz azonban nem igazán informatív. Meglepő módon azt állítják, hogy sokkolóval korábban nem rendelkezett az Őrség – ellentétben a fent hivatkozott kimutatással. A rendszerbe vétel kapcsán mindenesetre önálló vizsgálatot nem végeztek, hanem a „társszervek” által 2011-ben elvégzett vizsgálatát vették alapul – a hivatkozott határozatot azonban sajnos nem ismerjük, mint ahogyan azt sem, hogy miféle társszervekre hivatkoznak. Azt viszont megtudhatjuk, hogy kellett már kényszereszközt alkalmazniuk az őröknek, de ez minden alkalommal jogszerűen és szakszerűen történt. Azt is állítják, hogy napi rendszerességgel vesznek részt kiképzésben. A sokkolók beszerzésének pedig az egyetlen indoka az, hogy az őröknek eddig még nem volt ilyen eszközük, pedig van rá felhatalmazásuk.

Miért érdekes mindez a TASZ-nak?

Az ún. „kevésbé halálos fegyverek” [less lethal weapon] világszerte a tömegoszlatás, elsősorban a politikai demonstrációk feloszlatásának eszköztárában tartoznak. Ilyen kényszerítőeszközök a bilincs mellett a különböző kábító gázok, gumilövedékek, vízágyúk, hanggránátok, botok – és a sokkolók is. Ezeknek a fegyvereknek ugyan nem az a céljuk, hogy halálos sérülést okozzanak – és az a tény kétségtelenül örvendetes, hogy nem-katonai célokra civilizált állam ma már nem vet be halálos [lethal] fegyvert –, de ezeknek az alkalmazása is okozhat súlyos sérülést, maradandó károsodást, akár halált is. (Emiatt nem teljesen paradox az elnevezésük.) Mivel ezeket gyakran a békés rendezvényekkel szemben is bevetik, illetve békés résztvevőkkel szemben is alkalmazzák, rendőri bevetésük minden esetben a minden embert megillető békés gyülekezés jogának erőszakos korlátozását jelenti. Igen fontos kérdés tehát az, hogy igazoltan vetik be őket: kényszerítő szükség indokolja-e és arányos mértékű-e! Elég arra utalni, hogy 2006. október 23-án a magyar rendőrség felhatalmazás, kényszerítő erejű indok és válogatás nélkül vetett be ilyen fegyvereket, súlyos sérüléseket okozva nemcsak a demonstrálóknak, hanem ünneplő állampolgároknak és járókelőknek is.

A TASZ részvételével működő International Network of Civil Liberties Organizations (INCLO) kiemelt figyelmet szentel a tüntetésekkel összefüggő rendőri erőszaknak, különösen a „kevésbé halálos fegyvereknek”. Az INCLO – tizenegy ország emberi jogi szervezeteinek hálózata – egyik fontos célkitűzése annak elérése, hogy a kevésbé halálos fegyverek alkalmazása – a beszerzéstől a tesztelésen és a kiképzésen át a bevetésig – nemzetközi szinten is szigorú és garanciális szabályozás szülessen. Például az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa (az EJT 25. ülésén 2014. április 11-én elfogadott, a békés tiltakozásokkal összefüggő emberi jogok előmozdításáról és védelméről szóló 25/38. határozat) például már hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kevésbé halálos fegyvereket az alkalmazásuk előtt átfogó, független és tudományos vizsgálatnak kell alávetni annak kiderítése érdekében, hogy halálosak-e vagy sem és hogy milyen mértékű sérüléseket tudnak okozni annak, akivel szemben bevetik a fegyvert, valamint sürgeti a tagállamokat, hogy a rendészeti szervek kevésbé halálos fegyverekkel való felszerelésekor a tagállamok tegyenek lépéseket az ilyen fegyverek használatának egységes szabályozása, az alkalmazásukhoz szükséges kiképzés, valamint a megfelelő kiképzés és az alkalmazás ellenőrzése érdekében, ettől jóval hatékonyabb mechanizmusokra van szükség annak érdekében, hogy csökkenjen azon esetek száma, amikor ilyen eszközök súlyos sérülést vagy halált okoznak, és hogy minél hatékonyabbak legyenek a felelősségre vonási, elszámoltathatósági gyakorlatok. Ilyen esetek ugyanis a megállapodott demokratikus jogállamokban is szép számmal előfordulnak – lásd például az alábbi esettanulmányt az Egyesült Államokból. A hatékonyabb jogvédelem és jogtudatosítás érdekében az INCLO most azon dolgozik, hogy a „kevésbé halálos fegyverek” egészségügyi hatásainak, alkalmazásuk egészségre, épségre és életre gyakorolt hatásainak szakmai feltérképezésével – ebben a Physisians for Human Rights nevű szervezet van a segítségünkre – nagyobb nyomást tudjon gyakorolni a nemzetközi döntéshozó aktorokra (pl. az ENSZ gyülekezési jogi biztosára), valamint az állami jogalkotókra és jogalkalmazókra. (Az INCLO-ról itt olvashat még.)

A parlament elnökének címzett adatigénylésünk az Őrségnél rendszeresített kényszerítőeszközökkel kapcsolatban a TASZ ezirányú erőfeszítései körébe illeszkedik. Ezért természetesen nem is elégszik meg a kérdéseire kapott szűkszavú válasszal.