Bújtatott pártfinanszírozás miatt a Társaság a Szabadságjogokért és a Figyelő beperelte a parlamenti pártokat, amelyek titkolták, hogy milyen feltételekkel vettek fel hitelt a Magyar Fejlesztési Banktól (MFB) és azt mire költötték. 2007-ben az Országgyűlés példás egyetértésben úgy döntött, hogy az államtól ingyen bérelt irodahelyiségeiket a pártok megvásárolhatják, és ehhez az állam segítséget nyújt az MFB-n keresztül.
A szerződéseket kikérő újságíró és a TASZ
megkeresésére a pártok egy kivétellel nem reagáltak: az adatokat korrekt módon
megküldő Magyar Demokrata Fórum kivételével mindegyik párt üzleti, illetve banktitokra hivatkozva tagadta meg az információk kiadását.
Az ellenkérelmek között egészen érdekes érvelésekkel is találkozhattunk:
a szocialisták szerint ezek az adatok alkalmasak arra, hogy „rossz szándékú emberek ezzel visszaéljenek” és „egyes tisztviselők elleni rágalomhadjáratra”, politikai terrorizmusra. A
KDNP pedig többek közt azért nem teljesítette az adatszolgáltatást, mert rendkívül takarékos gazdálkodást folytat, összesen egy fizetett alkalmazottal rendelkezik. Az
SZDSZ-szel szemben a FIDESZ nem válaszolt érdemben a keresetre, és szabályszerű idézés ellenére is úgy gondolta, hogy nem szükséges megjelennie a bíróságon.
A Fővárosi Bíróság 2009. december 3-án tartott tárgyalásán elfogadta a TASZ jogászainak érvelését, és megállapította, hogy nyilvánosságra kell hozni az adatokat, mert itt állami hitelről van szó, amelyért az állam a saját bankja felé vállal kezességet, és amelyet állami tulajdon megszerzésére használtak fel a pártok. A bíróság elvi éllel rögzítette, hogy a pártfinanszírozás átláthatóságának követelménye felülírja a banktitok szabályait. A TASZ különösen fontosnak tartja, hogy a bíróság az érvelésünk nyomán kimondta az elsőfokú ítéletében, hogy banktitokra nem lehet hivatkozni közérdekű adatok vonatkozásában, mert a közpénzek és a köztulajdon törvényes és ésszerű módon történő felhasználásának és működtetésének garanciarendszere ilyen irányú jogértelmezést kíván meg.
Ez a megállapítás a közpénzek nyomon követhetőségével kapcsolatos szabályok legnagyobb ellentmondását oldhatja fel. Az üvegzseb törvény néven elhíresült módosítás óta a közpénzek felhasználásának átláthatósága a főszabály, állami vagy uniós források használatával kapcsolatos adatok nem titkolhatóak el arra hivatkozva, hogy üzleti érdekeket sért a nyilvánosság. Ez a szabályozás kizárja az üzleti titok amúgy létező és működő intézményére alapított titkolózást. A bölcs jogalkotó azonban elfeledkezett a banktitokról. A jelenlegi szabályozást az állam titokmániás képviselői úgy értelmezték, hogy míg üzleti titkai nem lehetnek sem az államnak, sem a vele szerződő félnek, addig a banktitokról ez nem mondható el. (A banktitok az ügyfél személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére, gazdálkodására, tulajdonosi és üzleti kapcsolataira, valamint a pénzügyi intézménynél vezetett számlájának egyenlegére, forgalmára, és a pénzügyi intézménnyel kötött szerződéseire vonatkozik.)
Osztotta a bíróság a pártok alkotmányos jogállásával kapcsolatos véleményünket, miszerint a pártok a népakarat kialakításában és kinyilvánításában sajátos közvetítő szerepet töltenek be az állam és a társadalom között, és ezért amennyiben közérdekű adatot kezelnek, akkor egyéb közfeladatot ellátó szervek közé sorolható.
A TASZ komoly sikernek tartja a született döntést, amely a pártoknak juttatott adóforintok felhasználásának ellenőrzését segíti elő. Amennyiben a döntés jogerőre emelkedik, lehetőség nyílhat a pártok gazdálkodásának átláthatóbbá tételére. Sajnos azonban nem lennénk meglepve, ha a politikusaink úgy döntenek, hogy megfellebbezik az ítéletet…
