Atomperek dosszié

Az egyikben a blokk újraindításához szükséges engedélykérelmet igényelte a felperes (többek közt az Energia Klub, a Greenpeace, Zöld Fiatalok Egyesülete, és a TASZ) az alperes Országos Atomenergia Hivatal Nukleáris Biztonsági Igazgatóságától (OAH NBI), amely az engedély kiadására jogosult.

A másik eljárás az üzemzavar kárelhárítására vonatkozó, a Paksi Atomerőmű Rt. által benyújtott engedélykérelem közlésére irányul, a felperes Energia Klub jogi képviseletét a TASZ látja el.

A kereseti kérelmek szerint az engedélykérelmekben szereplő újraindítással, illetve a kárelhárítással összefüggő elemzések, értékelések, számítások, és szakvélemények környezeti információnak minősülnek a Környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény (Kvt.) értelmében (1995. évi LIII. Tv 2.§ b); 4.§ f), i); 28. § és 32. § ). A Kvt. kimondja, hogy mindenkinek joga van a környezetre vonatkozó adatok megismerésére, függetlenül az adatkezelő személyétől. A Kvt. rendelkezéseit erősíti meg a 2001. évi LXXXI. törvény, amely a környezeti ügyekben az információ nyilvánosságáról szóló Aarhus-i egyezményt hirdette ki. Ennek értelmében a környezeti információ minden „ tényező, úgymint anyagok, energia, zaj és sugárzás, tevékenységek és intézkedések, beleértve a közigazgatási intézkedéseket, a környezetet érintő megállapodásokat, irányelveket, jogalkotást, terveket és programokat, amelyek befolyásolják vagy befolyásolhatják a … környezeti elemeket, valamint a környezeti döntéshozatalban felhasznált költség-haszon, továbbá egyéb gazdasági elemzések és becslések”.

A felperesi keresetek hivatkoznak az adatvédelmi biztos és az állampolgári jogok országgyűlési biztosának közös 935/K/1998. számú ajánlására, amely a környezetet veszélyeztető tevékenységgel kapcsolatos információkat „minősítetten közérdekűként” határozza meg. A felperesek a személyes adatok védelméről és közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény(Avtv.)

rendelkezéseinek megfelelően igényelték az engedélykérelmeket. Mindkét eljárásban az engedélykérelmet előterjesztő Paksi Atomerőmű Rt. beavatkozóként vesz részt az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében.

Az elsőfokú eljárások eredményeként született ítéletek egyaránt elutasították a kereseteket.

Az újraindítási engedélykérelemmel kapcsolatos perben az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta a felperes érvelését, miszerint az engedélykérelem döntés-előkészítési anyagnak minősül. A fellebbezés rámutatott, hogy az ún. automatikus nyilvánosság korlátozás (ami a döntés előkészítési adatok kizárását jelenti a közérdekű adatok köréből) nem terjed ki a hatósági eljárásban felhasznált szakvéleményekre, szakhatósági állásfoglalásokra. Ennek kapcsán utalt az Alkotmánybíróság és az adatvédelmi biztos álláspontjára is, melyek ezt az álláspontot erősítik, továbbá az Európai Bíróság C-321/96. számú döntésére, amely a szakhatósági állásfoglalások nyilvánosságáról határozott, tekintettel arra, hogy az információ jogosultja csak így képes ellenőrizni a szakhatósági vélemény figyelembe vételét. Az Ítélőtábla elfogadta az érvelést, s megállapította, hogy az OAH NBI által folytatott közigazgatási eljárást megindító kérelem nem döntés-előkészítő anyag, mert egyrészt a döntést kiváltó aktus nem döntés-előkészítő aktus, másrészt az újraindítási kérelem a közigazgatási szervezetrendszeren kívülről származik.

A kárelhárítási engedélykérelem kiadásának megtagadása kapcsán született ítélet értelmében a felperesi kereset túlzottan általános, a környezeti információról szóló Aarhus-i egyezmény (4. cikk 3. bekezdés b;) pedig megengedi az elutasítást, amennyiben azt túl általánosan fogalmazták meg. A bíróság értelmezésében ez a kellő szakmaiság követelményét jelenti, ami jelen esetben nem teljesült. Ez lényegében eljárási szabálysértést jelent-mondja a bíróság-, mert a kereseti kérelem nem felel meg a Polgári Perrendtartás által előírt határozott kereseti kérelem követelményének. (Megjegyzendő, hogy a bíróság nem következetes, hiszen ez esetben nem lehetett volna ítéletet hirdetni, hanem a Polgári Perrendtartás szabályainak megfelelően a keresetet idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítania, vagy a pert meg kellett volna szüntetnie.) A felperes a fellebbezésben rámutatott, hogy nem nevezhető a kereset túlzottan általánosnak, hiszen megjelöli, hogy az alperes melyik ügyfelének, milyen tárgyban lefolytatott eljárását, melyik ügyiratát kívánja megismerni. A „kellő szakmaiság” megkövetelésével az eljáró bíróság olyan tudást vár el a kérelmezőtől, amelyet éppen a kért iratok megismeréséből nyerhetne. Ennek az érvelésnek a lényege, hogy a magyar jog az adat nyilvánosságot biztosítja, nem pedig a dokumentum nyilvánosságot. A kettő közötti különbség abban áll, hogy az adat igénylést előterjesztőnek nem kell pontosan meghatározni az adatot tartalmazó dokumentum pontos iktatószámát, nem kell tudnia arról, hogy pontosan mit is tartalmaznak, hiszen éppen ezért terjeszti elő az igénylést. Az Ítélőtábla elfogadta a felperes érvelését, s hatályon kívül helyezte az ítéletet. Meg kell említeni, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértésre hivatkozva hozta meg a döntését, holott célszerűbb lett volna az Aarhus-i egyezmény fent említett megtagadási indokán alapuló anyagi szabályra hivatkozni, és akkor lehetősége lett volna tisztázni, hogy az egyezmény kivételt engedő szabályai miképp viszonyulnak az adatvédelmi törvényhez.

Egyik elsőfokú eljárás sem foglalkozott az alperes egyéb indokaival, melyek alapján megtagadták az adatigénylés teljesítését. Mindkét ellenkérelemben arra hivatkoznak, hogy a kért adatok szerzői jogi védelem alatt állnak, illetve üzleti titoknak minősülnek. Ez a két indok egybevág a környezeti információ kiadásának megtagadását lehetővé tevő Aarhus-i egyezménnyel, a kivételeket azonban szűken kell értelmezni.

Kétséges, hogy a per tárgyát képző dokumentáció ez alá tartozik-e, különösképp a számítások, mérések. Az alperes nem jelölte meg, hogy pontosan milyen szellemi alkotásnak tekinti az engedélykérelmeket. Szerzői műnek legfeljebb akkor nevezhető, ha hexameterben, esetleg megzenésítve terjesztették elő az OAH NBI elé; iparjogvédelem alá is bajosan lehet besorolni, nem valószínű, hogy a paksi atomerőmű az engedélykérelem írása közben új, a szakmai közvélemény előtt eddig ismeretlen felfedezésre jutott.

Az üzleti titok körébe a Polgári Törvénykönyv 2003-as módosítása következtében nem tartoznak bele „az állami és a helyi önkormányzati költségvetés, illetve az európai közösségi támogatás felhasználásával, költségvetést érintő juttatással, kedvezménnyel, az állami és önkormányzati vagyon kezelésével, birtoklásával, használatával, hasznosításával, az azzal való rendelkezéssel, annak megterhelésével, az ilyen vagyont érintő bármilyen jog megszerzésével kapcsolatos adat, valamint az az adat, amelynek megismerését vagy nyilvánosságra hozatalát külön törvény közérdekből elrendeli”. A nyilvánosságra hozatal azonban nem eredményezheti az olyan adatokhoz – így különösen a technológiai eljárásokra, a műszaki megoldásokra, a gyártási folyamatokra, a munkaszervezési és logisztikai módszerekre, továbbá a know-how-ra vonatkozó adatokhoz – való hozzáférést, amelyek megismerése az üzleti tevékenység végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna, feltéve, hogy ez nem akadályozza meg a közérdekből nyilvános adat megismerésének lehetőségét.

Az új eljárásoknak kell eldönteniük, hogy az engedélykérelmek szellemi alkotásnak, illetve üzleti titoknak minősülnek-e. Ennek eldöntéséhez szakértő igénybevételére lesz szükség, amelyet a polgári eljárási bizonyítás alapelveivel összhangban mindkét fél igénybe vehet. Ez egy olyan problémát eredményez, amelyre az adatvédelem jogi szabályozása már régóta nem tud mit kezdeni. Nevezetesen, hogy a szakértő igénybevételéhez a felperes szükségszerűen az adat birtokába kerül, s így az egész eljárás majdhogynem tárgytalanná válik. (Természetesen érdemes különbséget tenni aközött, hogy egy dokumentumot egy peres eljárás során csatolnak be vagy pedig közérdekű adatként adják ki, és ráadásul megállapítják, hogy az alperes törvénysértő módon tartotta vissza azokat. Az első esetben még kiderülhet, hogy a dokumentum valamely törvényes korlátozás miatt nyilvánosságra nem hozható, így azt nem ismerheti meg és nem terjesztheti szabadon bárki. Míg a második esetben a közérdekű adatot bárki megismerheti és szabadon felhasználhatja. A közös pont e két verzióban az, hogy az adatot kérő így vagy úgy az igényelt adatok birtokába jut.)

Az újraindítási engedélykérelemmel kapcsolatos perben lezajlott megismételt elsőfokú tárgyaláson az alperes nem nyújtott be bizonyítási indítványt, ehelyett az engedélykérelemben szereplő méréseket és számításokat végző cégek (MTA Központi Fizikai Kutató Intézet, VUJE Rt. [szlovák], TVEL Rt. [orosz]) nyilatkozataival takaróznak, amelyben megtagadták a nyilvánosságra hozatalt. A bíróság, megelégelve az időhúzást, felszólította az alperest, hogy 30 napon belül juttassa el a bírósághoz az igényelt adatok szellemi alkotásként, illetve üzleti titokként való minősítését megalapozó bizonyítékait.

Fejlemények 2006. szeptember 25-én, 14 órakor várhatóak a Fővárosi Bíróság II. emelet 2. tárgyalójában.

Az oldalt szerkesztette: Hüttl Tivadar.