A két felperes család képviseletében alapjogi jellegű, személyiségi jogi pert kezdeményeztünk. A Miskolci Törvényszéktől azt kértük, hogy mondja ki a felperes családtagok emberi méltósághoz, magán- és családi élethez fűződő alapjogának, illetve a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való alapjogának sérelmét azáltal, hogy

• a helyi önkormányzat által foglalkoztatott védőnő és gyermekjóléti szolgáltató (a családgondozó) elmulasztott törvényes gyermekjóléti alapellátást nyújtani: nem segítették a családokat, hanem kvázi hatóságként fellépve ahhoz járultak hozzá, hogy a gyermekek állami gondoskodásba kerüljenek. A Gyvt. szerint ezzel épp ellentétes feladataik lettek volna. A helyi önkormányzat köteles lett volna folyamatosan ellenőrizni az általa fenntartott szolgáltatás törvényes működését, de ezt nem tette meg.

• a járási gyámhivatal elmulasztotta kikényszeríteni a települési gyermekjóléti alapellátás törvényes működését, és azzal, hogy a családgondozás kikényszerítése helyett a gyermekeket kiemelte a családból, megsértette a Gyvt. alapelvét jelentő fokozatosság elvét is. Annak megállapítását is kértük, hogy a gyámhivatal minden döntését több hónapos késedelemmel hozta meg, és nem is indokolta megfelelően.

• a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház hatósági jogkör hiányában, hatósági határozat nélkül az újszülött gyermekeket a kórházban visszatartotta, ezáltal ténylegesen elszakította a szülőket és újszülött gyermekeiket egymástól.

Azt is kértük a Törvényszéktől, hogy állapítsa meg a felperesek tisztességes, részrehajlásmentes eljáráshoz való jogának, és egyenlő bánásmódhoz való jogának sérelmét is mind a három alperes eljárása kapcsán.

• A családgondozó és a védőnő álláspontunk szerint azzal sértette meg a felperesek egyenlő bánásmódhoz való jogát, hogy a mélyszegénységben élő roma családokkal szemben emberi méltóságot sértő, zaklató módon léptek fel. Mind szóban, mind írásban nyomon követhető az az előítéletes, emberi méltóságot sértő stílus, ahogy a felperesi családokat jellemezték a különböző fórumokon.

• A gyámhatóság azzal sértette meg a felperesek fenti alapjogát, hogy határozataiban szó szerint átvette a védőnő és a családgondozó előítéletes, emberi méltóságot sértő mondatait, ezzel az Egyenlő bánásmódról szóló törvény (Ebktv.) szerinti zaklatásban részesítette őket.

• A kórház pedig a roma anyákkal szembeni ellenséges, hátrányos megkülönböztetéssel sértette meg a felperes szülők egyenlő bánásmódhoz való jogát.

A bíróság úgy ítélte meg, hogy sem a tisztességes eljáráshoz fűződő jog, sem a gyermekek Alaptörvény által garantált alapjoga nem személyiségi jog. Ezért csak a felperesek családi együttéléshez való jogának sérelmét, valamint a diszkriminációs állításunkat vizsgálta meg.

Az állami szervek személyiségi jogot sértő tevékenységét a bíróság álláspontja szerint a Ptk. kártérítési szabályai alapján kell megítélni, márpedig a közigazgatási jogkörben okozott károkozás csak akkor megállapítható, ha egy hatóság olyan jogszabályi rendelkezést szeg meg, amely mérlegelést nem igényel, vagy mérlegelési jogkörben eljárva kirívóan súlyos mérlegelési hibát vét. Márpedig – a bíróság szerint – ugyan történtek hibák, késedelmek, de ezek nem érték el a kirívóan súlyos szintet.

A helyi gyermekvédelmi szakemberek kapcsán azt állapította meg a bíróság, hogy nincs méltóságot sértő jellege annak, hogy a védőnő “kezelhetetlen öntörvényű gravidaként” hivatkozott rendszeresen a várandós kismamákra, rendszeresen büdösnek, ápolatlannak, kezelhetetlennek írta le a roma anyukákat, pozitív megjegyzése a kismamákra nem volt.

A fokozatosság elve sem sérült a bíróság szerint, mert nem volt a megyében családok átmeneti otthona, ahova küldhették volna őket.

Végül azt is megállapította, hogy bár valóban jogszabálysértő módon működött a gyermekjóléti szolgáltatás, de a bíróság szerint ez nem volt összefüggésben a felperesek jogsérelmével.

Az egyenlő bánásmód sérelmét azért nem állapította meg a bíróság, mert a felperesek szerinte nem igazolták, hogy mélyszegénységük, hátrányos társadalmi helyzetük és roma származásuk összefüggésben van azzal, hogy kiemelték a gyermekeiket.

A gyámhatósággal összefüggő kérelmeinket azért utasította el a bíróság, mert azt a pár ellenőrzést, amelyet végzett a hatóság az alapellátás működése kapcsán, elégségesnek találta, függetlenül attól, hogy a hatóság nem is vitatta azt, hogy három éven keresztül eltűrte, hogy az általa megállapított jogsértő működést nem orvosolta a helyi önkormányzat.

A bíróság a gyámhatóság eljárását sem ítélte késedelmesnek, pedig a Gyvt. szerint a hatóságnak 35 nap állt volna rendelkezésére a gyermekkiemelés felülvizsgálatára, amit minden perbeli esetben négy-ötszörösen túllépett.

Az egyenlő bánásmód sérelmét ugyanazért nem látta megállapíthatónak a bíróság, mint az önkormányzat esetében: a felperesek szerinte nem igazolták az okozati összefüggést a védett tulajdonságaik és a gyermekkiemelés között.

A kórházi bánásmód kapcsán azt állapította meg a bíróság, hogy a három esetből kétszer ugyanaz a gyermekkiemelési határozat keltezése, mint az anya elbocsátásának napja, így nem történt jogsértés, egy esetben pedig ugyan hetekkel későbbi a határozat kelte, mint a szülő elbocsátása, de az anya engedély nélkül távozott a kórházból, így itt sem történt jogsértés. A kórházi dolgozók, orvosok tanúként állították, hogy soha nem történik ilyen jogsértés a kórházban, vallomásukat hitelesnek fogadta el a bíróság.

A fellebbezésben kifejtettük, hogy a gyermekek alapjogai személyiségi jogként érvényesíthetőek, hiszen igenis a személyiség lényeges vonása a gyermeki létállapot, függetlenül attól, hogy nem egész életen át fennálló állapotról van szó.

Részletesen érveltünk amellett, hogy a közigazgatási szervek személyiségi jogokat sértő tevékenységét nem a kártérítési szabályok alapján kell megítélni, hanem a személyiségi jogi szabályok szerint. Ennek azért van különös jelentősége, mert a kártérítési szabályok az állami szervek esetén sokkal megengedőbbek, mint a többi jogsértővel szemben, hiszen őket csak akkor tartja felelősségre vonhatónak, ha “kirívóan súlyos” hibát vétenek. A mi álláspontunk szerint azonban semmi nem indokolja azt, hogy egy személyiségi jogi perben az állami szervekre ne ugyanazok a személyiségi jogi szabályok vonatkozzanak, mint a többi jogalanyra.

Az alperes jogsértő tevékenységét bizonyítandó amellett érveltünk, hogy

• A védőnő és a családgondozó leírásai az anyákról tendenciózusan megalázó, gyakran szakmailag indokolatlan, irreleváns minősítgetések, ami igenis méltóságot sértő. Amellett is érveltünk, hogy a terhesség első hónapjában elküldött javaslat a majdani gyermekkiemelésre azt bizonyítja, hogy a terhességek további 6-7 hónapja alatt nem volt szándékuk a születendő gyermek családban tartására, az ebbéli segítségre. Okirati bizonyítékokkal igazoltuk, hogy a terhesgondozás hónapjai alatt a veszélyeztetett terhes anyák nem kaptak valódi támogatást, legfeljebb egyszer-kétszer látogatta meg őket a családgondozó, akkor is rövid, ellenőrzési céllal. Végül amellett is érveltünk, hogy a helyi önkormányzatnak a Gyvt. 104.§ szerint törvényes felügyeletet kellett volna ellátnia a szolgáltatás felett.

• A gyámhatóság eljárása kapcsán amellett érveltünk, hogy a hatóság nem tett meg mindent annak érdekében, hogy kikényszerítse a gyermekjóléti ellátás törvényes működését. Azért sem tett lépéseket, hogy a gyermekek találkozhassanak a szüleikkel és mielőbb hazagondozhatóvá váljanak. Végül a féléves késedelmeket sem találtuk elfogadhatónak egy, a szüleitől távol élő kisgyermek esetében.

• A kórházi eljárással kapcsolatban amellett érveltünk, hogy függetlenül a gyermekkiemelési határozatok keltezésétől, az édesanyákat minden esetben úgy küldték el a kórházból a gyermekük nélkül, hogy számukra határozatot nem mutattak be és nem adtak át – tehát kvázi “bemondásra” kellett elfogadniuk azt a súlyos traumát, hogy pár napos kisbabájuk nélkül kell távozniuk a kórházból. Jeleztük azt is, hogy a kórházi alkalmazottak abbéli nyilatkozata, miszerint mindig mindent tökéletesen jogszerűen tesznek, nem feltétlen hitelesebb tanúvallomás, mint a felperesi tanúk ezzel ellentétes vallomásai.

Az egyenlő bánásmód megsértése kapcsán mind a három alperes vonatkozásában azt fejtettük ki a fellebbezésünkben, hogy alapvetően hibásan értelmezi a bíróság az Ebktv. speciális bizonyítási szabályait, hiszen a diszkrimináció áldozatainak nincs bizonyítási, csak valószínűsítési kötelezettsége, és a védett tulajdonságuk, illetve az őket ért jogsérelem közötti okozati összefüggést nem nekik kell igazolniuk. Éppen azért állapított meg a nemzetközi és a hazai antidiszkriminációs jog is speciális eljárási szabályokat, hogy ezt a nagyon nehezen bizonyítható, speciális jogsértést igazolni lehessen. Ugyanis a magyar gyermekvédelem nyilvánvalóan diszkriminatívan működik, a gyermekotthonokban élő gyermekek 80%-a (!) roma gyermek, de egyetlen gyermekkiemelésről szóló határozatban sem szerepel az az indoklás, hogy a gyermeket azért szakítják el szüleitől, mert roma. A diszkriminatív gyermekkiemelési gyakorlat ennél sokkal burkoltabb formában történik, és az Ebktv. eljárási szabályai szerint ezt nem a megkülönböztetést elszenvedőknek kell igazolnia.

A perben csatoltuk azt a statisztikát, amely a konkrét borsodi járás gyermekkiemelési adatait mutatta, ebben jól látható volt az a tény, hogy az egész járásban összesen annyi gyereket nem emeltek ki a családjából, mint ebben a faluban, és innen kizárólag roma gyermeket vittek el. A közvetett hátrányos megkülönböztetés lényege éppen az, hogy egy kisebbségi csoportot sokkal nagyobb arányban érint egy hátrányos gyakorlat, mint a nem kisebbségi csoportot. Álláspontunk szerint a perben bemutatott statisztika és egyéb bizonyítékok ezt igazolták.

Az ítélőtábla először arra tért ki, hogy a mi álláspontunkkal szemben szerinte sem személyiségi jogok a gyermeki jogok, ugyanis idővel (18 éves korban) nemcsak változnak, de el is múlnak. Másrészt azért sem, mert nem abszolút jellegűek, nem mindenkivel szemben kötelező erejűek.

A konkrét jogsértésekkel kapcsolatban az ítélőtábla a következőkre jutott:

• A gyermekek kiemelésének körülményeiről, a fokozatosság elvének betartásáról azt mondta ki a jogerős ítélet, hogy ezt a kérdést a személyiségi jogi perben a bíróság nem vizsgálhatta, mert ez a konkrét közigazgatási határozatok jogszerűségének kérdése, és így azt korábban a közigazgatási határozatok felülvizsgálata során lehetett (volna) peresíteni.

• Az ítélőtábla értékelése szerint a védőnő, a családgondozó és a gyámhatóság a felperesekről szóló írásai, megfogalmazásai nem sértették a szülők emberi méltóságát. Ezzel egy körben azt is megállapította sajnos a bíróság, hogy a felperesek egyenlő bánásmódhoz való jogát sem ezzel, sem közvetett módon nem sértették az alperesek. Az ítélőtábla is – álláspontunk szerint hibás jogértelmezéssel – arra jutott, hogy a védett tulajdonság és a hátrány közötti okozati összefüggést a felpereseknek kellett volna igazolnia.

• A késedelmek kapcsán viszont részben egyetértett velünk a bíróság, amikor megállapította a gyámhatóság jogsértő késedelmeit, de arra az álláspontra jutott, hogy ezzel csak az egyik családnak okoztak személyiségi jogsértést, amely család esetében bebizonyosodott, hogy nem csak késedelmes, de jogellenes is volt a gyermekük nevelésbe vétele.

• Az ítélőtábla egyetértett velünk abban is, hogy hiányos volt a gyermekjóléti alapellátás a településen, és a gyámhatóság nem tett meg mindent annak érdekében, hogy kikényszerítse a törvényes működést. Azzal pedig, hogy nem volt megfelelő a családgondozói munka a településen, sérült a felperes családok személyiségi joga, hiszen nem kapták meg a kellő segítséget.

• Végül a kórház eljárása kapcsán is csak részben értett egyet velünk a bíróság: a három érintett gyermekből csak egy esetében állapította meg, hogy határozat nélkül választották el az édesanyjától, az ő vonatkozásában azonban ezt emberi méltóságot sértőnek találta az ítélőtábla, és sérelemdíjat is megállapított miatta.

Az ítélőtábla számos kérdésben nagyon fontos és előremutató döntést hozott. Így például abban, hogy a gyermekvédelmi rendszerre jellemző olyan súlyos működési hibák, mint a túlterheltség és alulfinanszírozottság nem mentik a hatóság mulasztásait, így a késedelmét sem, ezek jogsértőek.

Bár a bíróság több ponton előremutató megállapításokat tett, több ponton nem tudunk egyetérteni az álláspontjával.

• A mi álláspontunk szerint vizsgálhatta volna a bíróság a gyermekek kiemelésének körülményeit, hiszen a közigazgatási bíróság csak arról dönthetett a gyermekkiemelések kapcsán, hogy jogszerű volt-e a kiemelés, tehát hogy valóban veszélyeztetett helyzetben voltak-e a gyermekek a kiemelés időpontjában. Elképzelhető olyan helyzet, amikor jogszerű maga a gyermekkiemelés, mert már olyannyira eszkalálódott egy család helyzete, hogy nincs más megoldás, mint a gyermekeik ideiglenes elhelyezése, de ezzel együtt igaz az is, hogy azért kerültek olyan rossz helyzetbe, mert korábban az erre hivatott szakemberek nem tettek meg mindent a gyermekek veszélyeztetettségének csökkentésére. Ilyen esetben ugyan a gyermekkiemelési határozat jogszerű, de ezzel együtt a családtagok jogai sérülnek a családgondozás elmaradása miatt.

• Az ítélőtábla jogértelmezése az antidiszkriminációs jog kapcsán álláspontunk szerint téves, bár széles körben elterjedt értelmezés. Mi azonban fenntartjuk, hogy az Ebktv. helyes értelmezése szerint a diszkriminációt elszenvedőknek a kisebbségi helyzetük és az őket ért hátrány közötti okozati összefüggést nem kell igazolniuk, hanem az alpereseknek kell bizonyítani az okozati összefüggés hiányát.

• Emellett azt az álláspontunkat is fenntartjuk, hogy az általunk idézett előítéletes megjegyzések szükségtelenek és egyben méltóságot sértőek voltak, és azt is, hogy helytelen volt a bíróságok részéről a diszkrimináció különböző formáit egyben kezelni, hiszen a zaklatás, a közvetlen hátrányos megkülönböztetés és a közvetett diszkrimináció nagyon különböző módon történik, és azt külön-külön kellett volna vizsgálni.

• Végül a kórházi jogsértés kapcsán sem értünk egyet maradéktalanul a bíróság érvelésével. Fenntartva a fellebbezésben állítottakat úgy gondoljuk, hogy ha egy szülőt úgy küldenek el a kórházból újszülött gyermeke nélkül, hogy nem mutatják fel neki azt a hatósági döntést, ami alapján az intézkedést foganatosítják, akkor teljesen irreleváns, hogy egyébként az adott hatósági döntés már a gyámhatóságon megszületett-e. Ezért álláspontunk szerint minden, a perben érintett gyermeket határozat nélkül választottak el a szüleiktől.