Folyamatban lévő ügyeink az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt:

TASZ kontra Magyarország 3.0

A TASZ által a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság ellen a gyöngyöspatai romák egyenlő bánásmódhoz való jogának érvényesítésére irányuló közérdekű perben 2017. február 8-án hirdetett végső ítéletet a Kúria. Az ítélethirdetés után néhány órával a Kúria sajtóközleményben adott tájékoztatást arról, hogy a rendőrség szabálysértési szankcionálási gyakorlatával kapcsolatban téves szóbeli indokolás hangzott el, etekintetben a TASZ az ítélethirdetésen elhangzottakkal szemben nem pernyertes, hanem pervesztes lett. A Kúria utóbb a történtekre nem adott magyarázatot. Az írásbeli ítélet vonatkozó része álláspontunk szerint alapvető eljárási szabályokat sért.

Álláspontunk szerint a Kúrián történtekkel Magyarország megsértette az Egyezmény 6. cikk 1. bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való jogunkat. Sérült a függetlenség elve, illetve a bírói függetlenségbe vetett bizalom azáltal, hogy a Kúria az ítélet kihirdetése után – részben – megváltoztatta az ítélet indokolását, majd ezzel kapcsolatban titkolózott. Szintén a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét okozza, hogy az eljárás során sérült a független és törvényes bíróhoz való jog. Végül a tisztességes eljáráshoz való jog sérült azáltal is, hogy a Kúria a törvényben meghatározott bizonyítás szabályait megsértette, továbbá perdöntő bizonyítékokat figyelmen kívül hagyott, megsértette az eljárás során tájékoztatási kötelezettségét, és indokolás nélkül utasította el a kérelmező indítványát. E jogsértések összességükben a tisztességes eljáráshoz való jog súlyos sérelméhez vezettek.

A beadványt itt olvashatja.

F.L. kontra Magyarország

A kisebbségi ombudsman gyöngyöspatai utóvizsgálati jelentésében (2011. december) aggályosnak tartotta azt a helyi önkormányzati gyakorlatot, amelyet a kérelmező is elszenvedett: „Több panaszos is jelezte munkatársaimnak a helyszínen, hogy október közepén egy jelentősebb létszámú csoport kereste fel a roma családokat „a lakókörnyezet és a lakhatási támogatás feltételeinek” ellenőrzése céljából. Az esemény a panaszosok elmondása szerint a következőképpen zajlott: a polgármester, a jegyző, a polgármester kabinetfőnöke, két szociális ügyintéző, két rendőr kíséretében előzetes bejelentés nélkül felkeresték a családokat. A helyszínen először kívülről szemrevételezték a lakókörnyezetet, erről video- felvételt is készítettek, ezt követően mindannyian bementek a lakásba, körbenéztek, felmérték a lakóterek nagyságát és erről itt is felvételt készítettek.” A kisebbségi ombudsman szerint az ökormányzat alkalmazottainak nem volt jogi alapja a lakásokba való bemenetelre, ott mérések végzésére. Ezen túl azt is megállapítja jelentésében: „Gyöngyöspatán – ahol a hatalom birtokosai éppen azok az erők, akik összefüggésbe hozhatók (akár személy szerint, akár ideológiai meggyőződésüket tekintve) a tavaszi „rendfenntartó akcióval”– fokozott félelemkeltésként, sőt retorzióként élhetik meg a lakosok ezt a fajta ellenőrzést.” A kérelmező az ügyben magánlaksértés miatt több ízben feljelentést tett, ám a rendőrség és az ügyészség azt elutasította. Az eljárás közben a Heves Megyei Kormányhivatal is megállapította, hogy nem volt folyamatban olyan hatósági eljárás, amely keretében az önkormányzat alkalmazottai a kérelmező lakásába beléphettek volna. A TASZ szerint a cselekménnyel és annak nyomozó hatósági kezelésével a magyar állam megsértette a kérelmezőnek az Egyezmény 8. cikkben foglalt magánélet tiszteletben tartásához fűződő jogát, a 13. cikkben garantált jogorvoslathoz való jogát és ezekkel összefüggésben a 14. cikkben garantált egyenlő bánásmódhoz való jogát, ezért a kérelmező képviseletében 2012-ben az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultunk.

A beadvány itt olvasható.

B.Gy.E. kontra Magyarország

2009. őszén a Borsod megyei Sajóbábonyban a helyi romák egy csoportja az Új Magyar Gárda tagjaival kialakult előző napi konfliktus következtében rátámadt a településre igyekvő gárdisták egy autójára. A bűncselekményt a hatóságok magyarellenes gyűlölet-bűncselekménynek minősítették és a bíróságon jogerősen ezért ítélték el őket végrehajtandó szabadságvesztésre. A TASZ szerint a köztudomásúan szélsőséges, cigányellenes nézeteket valló Gárda vélt tagjai elleni cselekmény nem minősíthető magyarellenes gyűlölet-bűncselekménynek, azt garázdaságnak kellett volna minősíteni. Vagyis az elkövetők cselekményét a jogalkalmazók tévesen minősítették és ezáltal súlyosabb büntetést szabtak ki rájuk, mint amennyi a törvény alapján járt volna.Az ügyben az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultunk. Egyrészt azzal érveltünk, hogy védencünk tisztességes eljáráshoz való jogát (6. cikk) sértik az ügyben hozott bírói döntések azzal, hogy az ő személyes indítékának vizsgálata nélkül magyarellenes cselekményben találták bűnösnek. Másrészt szertinünk a közösség tagja elleni erőszak tényállásának Büntető Törvénykönyvbeli megfogalmazása (a “lakosság egyes csoportjai” kitétel) sérti a jogbiztonság követelményét, ezért a 7. cikk megsértésére is hivatkoztunk. Végül szerintünk a tisztességes eljáráshoz való jogát védencünknek roma származása miatt sértették meg a jogalkalmazók, ezért a bírósági döntések a hátrányos megkülönböztetés tilalmába is ütköznek (14. cikk).

A beadvány itt olvasható.

T.B. kontra Magyarország

Az édesanyát a szülés utáni harmadik napon a kórházi személyzet hazaküldte újszülött gyermeke nélkül. A gyámhatóság ekkor még nem hozott határozatot, a kórház tehát határozat nélkül, egy védőnői fax alapján tartotta vissza a gyermeket, amely szerint „irreális volna a gyermek hazaengedése”. A gyámhatóság utóbb meghozott határozata sem tartalmaz részletes indokolást, pusztán arra hivatkozik, hogy az édesanya nagyobb gyermekeit felelőtlen életvitele és rossz lakhatási körülményeik miatt már korábban kiemelték a családból. A TASZ és az ERRC (Európai Roma Jogok Központja) szerint a gyermek kórházi visszatartása és hatósági kimelése jogellenes volt, ezért a hazai jogorvoslatok kimerítését követően az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultunk a szülők és a gyermek képviseletében. Álláspontunk szerint a hatóságok és bírósági döntések megsértették a kérelmezőknek az Egyezmény 8. cikkében garantált magánélet tiszteletben tartásához fűződő jogát és ezzel összefüggésben a 14. cikkben garantált egyenlő bánásmódhoz való jogát. (A gyermek a hatóság döntése folytán két éves korában hazakerült).

A beadvány itt olvasható.

M.P. kontra Magyarország

A kérelmezőt csendháborítás miatti rendőri intézkedés közben megbilincselték annak ellenére, hogy egyik keze láthatóan kötözve volt (műtét után), majd beültették a rendőrautóba, ahol nőrokona jelenlétében (akit szintén előállítottak a rendőrkapitányságra) az egyik rendőr bántalmazott, miközben durván cigányozott. A kérelmezőt ugyanez a rendőr még a rendőrkapitányság udvarán is bántalmazta, gázsprével lefújta. Az ügyészség a nyomozást megszüntette, nem emelt vádat a személy szerint beazonosított rendőr ellen arra hivatkozva, hogy a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg a bűncselekmény elkövetése és az eljárás folytatásától sem várható eredmény. A TASZ álláspontja szerint a magyar rendőrség hivatali állományába tartozó személy részéről történt bántalmazással Magyarország megsértette az Egyezmény 3. cikkébe foglalt kínzás, embertelen, megalázó bánásmód tilalmát anyagi jogi vonatkozásában (substantial aspect), továbbá az ügyészségeknek az ügyben hozott nyomozást megszüntető, illetőleg panaszt elutasító határozataival Magyarország megsértette az Egyezmény 3. cikkében foglalt tilalmat eljárásjogi értelemben is (procedural aspect). Továbbá, a TASZ szerint a bántalmazás rasszista indítékból történt, amit viszont a nyomozás során nem vizsgáltak, ezért Magyarország a 3. cikkel összefüggésben a 14. cikkben lefektetett diszkrimináció-tilalmat is megsértette mind anyagi jogi, mind eljárásjogi vonatkozásban.

A beadvány itt olvasható.

Földes kontra Magyarország

A kérelmező azt tapasztalta, hogy vezetékes telefonján rendszeresen zaklató hívásokat kap. A UPC-hez fordult információkért (hívó fél előfizetői száma, az egyes bejövő hívások dátuma, hívások kezdetének és befejezésének időpontja, egyes bejövő hívások típusa), azonban többszöri levélváltás után sem kapott kérdéseire választ. A kérelmező keresetet nyújtott be a UPC-vel szemben. A perben utolsó fórumként eljáró Kúria megállapította, hogy a kérelmező által kért adatok egyrészt a hívó, másrészt a hívott fél személyes adatai, ezért az egyik fél egyoldalú kérelmére azok nem adhatók ki. Elveti az ítélet azt az érvet, hogy a hívó fél a kapcsolási szám tárcsázásával, ráutaló magatartással hozzájárul személyes adatainak a hívott fél által történő kezeléséhez. A kérelmező a Kúria elutasító ítéletét követően az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult (2012) az Egyezmény 8. cikkének (magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog) sérelmére hivatkozva. A Bíróság döntésére várunk.

A beadvány itt olvasható.

Bende és társai kontra Magyarország:

Az LMP képviselői és aktivistái 2011-ben az Országház parkolójának kijáratai előtt leláncolták magukat, és míg a rendőrök el nem vitték őket, akadályozták az autóforgalmat. A képviselők és szimpatizánsaik így kívántak tiltakozni az ellen, hogy a kormánypártok a törvényhozási hajszával tovább rombolják a demokráciát és a jogállamot. A tiltakozók ellen személyi szabadság megsértése miatt indult büntetőeljárás. Jogerős bírósági döntés azonban ügyükben már biztosan nem születik, mivel az Országgyűlés eljárási kegyelmet gyakorolt a tiltakozókkal szemben. Az érintettek már akkor jelezték, hogy nem kérnek a kegyelemből, és a szavazástól távolmaradtak. A tüntetők szerint a közkegyelmi törvény megfogalmazása két ponton is sérti alkotmányos jogaikat: egyrészt a jó hírnévhez fűződő jogukat, másrészt az ártatlanság vélelmét. A képviselők a TASZ és a Magyar Helsinki Bizottság segítségével az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultak (2012) az Egyezmény 6.2. (tisztességes tárgyaláshoz való jog – ártatlanság vélelme), 8. (magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog) és 13. cikkek (hatékony jogorvoslathoz való jog) sérelme miatt. A Bíróság ugyanis az ártatlanság vélelmét kiterjesztette a közhatalmi szerveknek és szereplőknek arra a kötelezettségére is, hogy jogerős büntető ítélet hiányában senkit ne nyilvánítsanak felelősnek valamely bűncselekmény elkövetéséért.

A beadvány itt olvasható.

F.M. kontra Magyarország:

A kérelmezőt kihallgatás céljából előállították a rendőrkapitányságra. A fogvatartás során, illetőleg a kihallgatás alkalmával vallomástétel, illetve nyilatkozat kikényszerítése céljából a rendőrkapitányság hivatali állományába tartozó hat rendőr és két biztonsági őr  bántalmazta és megalázta, amelynek következtében a kérelmező nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Az esemény pszichésen is súlyos hatást gyakorolt rá. A rendőrök azt mondták, hogy „nem érdekli őket az sem, ha megdöglik, legalább egy cigánnyal kevesebb lesz”. A kérelmező feljelentése alapján indult eljárást az ügyészség arra hivatkozással szüntette meg, hogy  nem állapítható meg minden kétséget kizáróan, hogy valóban a gyanúsítottak követték el a bántalmazást. A lehetséges jogorvoslatok kimerítését követően a kérelmező a TASZ Romaprogramjának segítségével az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult (2012) az Egyezmény 3. (kínzás, embertelen, megalázó bánásmód) és ezzel összefüggésben 14. cikkének (megkülönböztetés tilalma) sérelme miatt. A Bíróság döntésére várunk.

A beadvány itt olvasható.

Ankh az Örök Élet Egyháza és társai kontra Magyarország:

A TASZ kilenc, státuszától megfosztott egyház képviseletében az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult (2012) az újonnan megszavazott törvény által okozott jogsérelmek orvoslása érdekében. A jogsértő állapotot közvetlenül maga a törvény idézte elő, hiszen az az Alkotmányon alapuló,  törvényesen szerzett és törvényesen gyakorolt jogaiktól fosztotta meg panaszosokat. A jogorvoslathoz való jog sérelmét jelenti az, hogy az új törvény szerint az egyházi státusz elismeréséről a parlament dönt, és a döntés ellen nincs kihez fellebbezni. A lelkiismereti szabadságot sérti a törvény azzal, hogy a vallás fogalmának meghatározása nem semleges az egyes világnézetek tekintetében. Sérül továbbá az állam és az egyház szétválasztásának elve is, mert mivel az elismerésről a parlament dönt, ezért az a pártpolitikai erőviszonyok, és nem normatív kritériumok függvénye. Nem mér egyenlő mércével a törvény akkor, amikor csak azt tekinti vallásnak, ami megfelel az említett definíciónak, és akkor sem, amikor az önkényesen kiválasztott egyházakon nem kéri számon a megszigorított követelményeket, minden más vallási közösségen viszont igen. A kérelem szerint a törvény a panaszosoknak az Európai Emberi Jogi Egyezmény 6., 9., 13. és 14. cikkében biztosított tisztességes tárgyaláshoz és hatékony jogorvoslathoz való jogát, a gondolat-, lelkiismeret és vallásszabadsághoz való jogát, és a megkülönböztetés tilalmát (a lelkiismereti szabadsággal összefüggésben) sérti. A Bíróság döntésére várunk.

A beadvány itt olvasható.

Bodoky kontra Magyarország:

Bodoky Tamás újságíró szerette volna megismerni a KPMG pénzügyi tanácsadó cég által készített, a sávolyi motorpálya pénzügyi megvalósíthatóságáról szóló hatástanulmányát. Mivel a tanulmányt nem adták ki a részére, bírósághoz fordult. Keresetét az ítélőtábla az alperes banktitok megőrzéséhez fűződő érdekére hivatkozva utasította el. Az állam működése feletti ellenőrzési jog egyik letéteményese a sajtó, amely közvetíti az információkat a választópolgárok felé. A sajtó feladata, hogy a kötelezettségeit felelősen betartva információt és nézeteket terjesszen a közérdeklődésre számot tartó ügyekben. Az újságíró a TASZ segítségével az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult (2011) az Egyezmény 10. cikkének, a véleménynyilvánítás szabadságának sérelme miatt.

A beadvány itt olvasható.

Papp kontra Magyarország:

Papp Judit azért fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához (2011), mert prostituáltként nem kapott engedélyt a terhesség-megszakítás miatti szabálysértési elzárás félbeszakítására, mondván, ilyen „deviáns” magatartáshoz a bíróság nem asszisztál. Papp Judit beadványát a TASZ ügyvédje készítette el, amelyben az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. és 8. cikkének sérelmére, azaz a tisztességes eljáráshoz, illetve magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog megsértésére hivatkozik. A Bíróság döntésére várunk.

A beadvány itt olvasható.

Geréb kontra Magyarország:

2010 őszén Geréb Ágnes képviseletében fordultunk az Emberi Jogok Európai Bíróságához, mert úgy ítéltük meg, hogy a vele szemben foganatosított őrizetbe vétel és előzetes letartóztatás jogszerűtlen volt. Álláspontunk szerint sem az őrizetbe vétele, sem az előzetes letartóztatása nem felelt meg az Egyezmény 5. cikk (szabadsághoz és biztonsághoz való jog) 1.c. pontjában foglaltaknak, hiszen hiányzott a kényszerintézkedések alkalmazásához szükséges megalapozott gyanú. Emellett az Egyezmény 6. cikk (tisztességes tárgyaláshoz való jog) 3. a) és b) pontjait sérti, hogy nem tártak a kérelmező elé semmilyen olyan bizonyítékot, mely az ellene felhozott gyanút megalapozná, és ily módon került sor vele szemben kényszerintézkedésekre.  A Bíróság döntésére várunk.

A beadvány itt olvasható.

Magyar Jeti Zrt. kontra Magyarország

A Magyar Jeti Zrt. a 444.hu internetes újság kiadója. A Jobbik Magyarországért mozgalom még 2013-ban indított eljárást a 444 és több más lap ellen, mert a konyári általános iskola előtti, sokáig tisztázatlan incidenssel foglalkozó cikkükben egy hiperlinkkel elérhetővé tették a helyi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnökének nyilatkozatát. Ezen a felvételen a helyi poltikus a jobbikosok és a Jobbik érkezéséről beszélt, őket tette felelőssé a Konyáron történtekért. Nyilvánvaló, hogy ezzel a szélsőjobboldalhoz tartozó személyekről beszélt, ám a 444 nem ismételte meg a Jobbikkal kapcsolatos megjegyzéseket a cikkében, azokat nem találta megalapozottnak. A hazai bíróságok a Jobbik által indított perben megállapították a 444 felelősségét, amely a jogerős ítélet szerint valótlan tény híresztelésével sértette meg a Jobbik jóhírnevét. Az Emberi Jogok Európai Bíróságától a szólás- és sajtószabadságot garantáló 10. cikk megsértését kértük. A beadványon a londoni székhelyű Media Legal Defence Initiative jogászaival közösen dolgoztunk. A bíróság döntésére várunk.

Az angol nyelvű beadvány itt olvasható.

Szurovecz kontra Magyarország

Az EJEB előtt képviselt ügyfelünk, Szurovecz Illés, az abcug.hu újságírója. Azon riporterek egyike, akik sohasem kaptak engedélyt a Bevándorlási és Állampolgársági Hivataltól (BÁH), hogy magyarországi menekülttáborokból tudósítsanak. A BÁH által megjelölt indok szerint azért nem, mert a táborlakók magánszférájának és biztonságának védelme csak a sajtó teljes kitiltásával biztosítható. Azt az EJEB-nek címzett beadványunk is elismeri, hogy a BÁH köteles az általa fenntartott szálláshelyeken külön intézkedésekkel védeni a táborlakók magánszféráját és biztonságát. Vitatja azonban indítványunk azt, hogy a menekültek magánszférája és biztonsága csak úgy védhető meg, hogy a BÁH teljesen elzárja az újságírókat a menekülttáboroktól. Az eljsárásban a sajtószabadságot garantáló 10. cikk és a jogorvoslathoz való jogot biztosító 13. cikk sérelme mellett érvelünk, hiszen nem csak ellehetlenítette a BÁH döntése az újságírói munkát, de jogorvoslat sem áll rendelkezésre a döntés megtámadására. A bíróság döntésére várunk. Az ügyről részletesebben itt írtunk. 

A beadvány itt olvasható.