Alapvetően a felnőtt emberek maguk dönthetnek az életükről, azaz, a jog szerint cselekvőképesek. A bíróság viszont elveheti ezeket a jogokat, ha úgy látja, hogy valaki nem képes önállóan dönteni, például fogyatékossága vagy mentális problémái miatt. Ebben a tájékoztatóban összeszedtük a legfontosabb információkat a gondnokságról, és leírjuk azt is, hogyan kerülhető el a gondnokság alá helyezés, illetve hogyan szüntethető meg. Abban is segítünk, hogy milyen jobb alternatívái lehetnek a segítségnek.
A gondnokság alá helyezés azt jelenti, hogy valaki nem dönthet a saját életéről egyedül, azaz nem teljesen cselekvőképes. A gondnoka lesz a törvényes képviselője, és eljár azokban az ügycsoportokban, amelyekben a bíróság az érintettet korlátozta. Például kezeli a pénzét, intézi a lakhatását, hivatalos ügyeit. (A gondnokságot a köznyelvben sokszor gyámságnak nevezik, de jogilag a gyámság mást jelent.)
Az ENSZ egyezménnyel összhangban az gondoljuk, hogy a gondnokság súlyosan jogkorlátozó lehetőség, amit csak nagyon ritkán lenne szabad alkalmazni. Ehelyett azt kellene segíteni, hogy a felnőtt emberek önállóak maradhassanak, akkor is, ha ebben segítségre szorulnak. Erre is van is megoldás, ezt nevezzük támogatott döntéshozatalnak.
A gondnokság alá helyezésnek két formája van:
Gondnokoltnak nevezzük azt a személyt, akit gondnokság alá helyeztek.
Gondnok az, aki ellátja a gondnoki feladatokat. A gondnok lehet rokon vagy barát, de lehet idegen ember is, aki hivatásszerűen látja el ezt a feladatot, azaz hivatásos gondnok. Kivételes esetekben többen is elláthatják a gondnoksággal kapcsolatos feladatot egyetlen gondnokoltnál.
A gondnoksági eljárásban fontos szerepe van a gyámhatóságnak is. A gyámhatóság az az állami szerv, amely a területén élő segítségre szoruló emberek jogvédelméért felelős. A gyámhatóság szokott gondnoksági eljárást indítani, gondnokot kijelölni, illetve ő felelős a gondnok munkájáért. A gondnokság alá helyezésről azonban nem a gyámhatóság, hanem a bíróság dönt. A bíróság megvizsgálja, hogy valóban indokolt-e a gondnokság alá helyezés, és arról is dönt, hogy milyen ügyekben van erre szükség.
A törvény szerint csak azt lehet gondnokság alá helyezni, akinél az alábbi három feltétel egyszerre teljesül:
Csak akkor lehet valakit gondnokság alá helyezni, ha mindhárom feltétel egyszerre teljesül. A bíróságnak kell megállapítani, hogy ez fennáll-e. Attól, hogy valakinek mentális zavara van vagy fogyatékossággal él, még nem lehet automatikusan gondnokság alá helyezni. A bíró tehát csak végső esetben helyezhet valakit gondnokság alá, ha a jogai védelme másként nem biztosítható. Fontos az is, hogy csak azokban az ügycsoportokban teheti meg, amelyekben feltétlenül szükség van erre.
Érthető, ha úgy érezzük, akkor lenne a legnagyobb biztonságban segítségre szoruló rokonunk, ha gondnokság alá helyeztetnénk. Mégis, azt tanácsoljuk, hogy ha elkerülhető, akkor ne kezdeményezzünk ilyen eljárást! A gondnokság alá helyezés ugyanis nagyon súlyos jogkorlátozás, amely a tapasztalataink szerint nem tölti be a szerepét, nem jelent valódi segítséget az érintetteknek. Kutatások szerint, akit így korlátoznak a jogaiban, annak romlik a mentális teljesítménye. Ügyfeleink eseteiből azt is látjuk, hogy a gondnokok gyakran nem tudják megvédeni az érintett személy jogait és érdekeit. Sőt, nehezebb helyzetbe hozzák őket.
A gondnokságnál ezért jobb megoldás lehet a támogatott döntéshozatal, amikor nem korlátozzák a cselekvőképességet, csak egy támogatót rendelnek ki, aki tanácsokkal segít a nehéz helyzetekben és a mindennapi ügyek intézésében. Az alábbi részben a gondnoksággal és a támogatott döntéshozatallal kapcsolatos további alapvető tudnivalókról írunk.
Van, ezt hívják támogatott döntéshozatalnak. Ez azt jelenti, hogy ha mindenképpen szükség van arra, hogy valaki segítsen a döntéshozásban, akkor sem kell gondnokság alá helyezni az illetőt, hanem támogatót rendelnek ki mellé. Tehát nem helyettes döntéshozatalról, hanem támogatott döntéshozatalról van szó. A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló nemzetközi egyezmény csak ezt tartja megfelelő megoldásnak.
A támogató lehet rokon, barát, akár a szomszéd is. Ha a feladatot nem vállalja ismerős vagy rokon, akkor lehet kérni hivatásos támogatót is, bár az kevésbé jó megoldás, hiszen ő nem ismeri az érintettet, pedig a támogatott döntéshozatal lényege, hogy az baráti, bizalmi viszonyon alapul.
A támogató feladata, hogy segít az ügyintézésben, elkíséri a támogatottat a hivatalokba, a bankba, és jelen lehet és egyeztethet vele a bírósági tárgyalásokon. Emellett tanácsokkal, javaslatokkal tudja őt segíteni a mindennapi döntések meghozatalában.
A gyámhatóság a támogatót határozatlan időre rendeli ki, de öt évente felülvizsgálja a szükségességét. A támogatott döntéshozatalról külön tájékoztatót készítettünk.
Ennek a résznek a végén pedig arról is olvashatsz, milyen más jogi eszközök vannak arra, hogy bebiztosítsd, hogy valaki halálod után is gondoskodjon szerettedről vagy kezelje a vagyonát.
Az első és legfontosabb kérdés, hogy mi a célja a gondnokság alá helyezésnek, mi az, amit védeni szeretnél vele. Elképzelhető, hogy az adott problémára van másik, kevésbé drasztikus megoldás, ami jobban szolgálja az érintett és a család érdekeit is.
Ha az a célod, hogy
Sokszor vezérli jó szándék a családokat a gondnokság alá helyezés megindításakor, később mégis megbánják azt, mert megtapasztalják, hogy milyen jogfosztással és hátrányokkal jár.
A bíróság mindig ügycsoportokban helyezi gondnokság alá az érintettet.
Az ügycsoportok az életben felmerülő döntési helyzeteket jelölik, témakörök szerint.
A legfontosabb ügycsoportok ezek:
Minden élethelyzet más és más, de több lehetőség is van arra, hogy valakit a képességeihez mérten felkészítsünk a döntést igénylő helyzetekre. A legjobb, ha a család már gyerekkortól kezdve fejleszti a segítségre szoruló családtag önállóságát, például beszél vele pénzkezelésről, közösen gyakorolják a háztartási feladatok elvégzését, stb.
Érdemes erősíteni a döntéshozatali képességet azzal, hogy figyelembe vesszük a véleményét, még akkor is, ha nehezebben fogalmazza meg. A környezetében élőket is érdemes arra biztatni, hogy a lehetőségekhez mérten hagyják, hogy segítségre szoruló családtagunk önállóan végezzen el feladatokat és ne beszéljenek, döntsenek helyette.
A megtartó közösség különös jelentőségű. Fontos minél kisebb kortól minél nagyobb szociális kapcsolatrendszert kialakítani. Ne csak a család jelentsen az érintett számára biztonságot, hanem a tágabb közösség is.
A pénzügyi kérdéseket még a tinédzserkor végén érdemes átbeszélni. Ha lehetséges, keressetek megoldásokat a gondnokság alá helyezés elkerülésére. Gondoljátok át, hogy milyen vagyontárgyakat fog örökölni, milyen bevételei lesznek. Lesznek-e támogató, bizalmi személyek mellette, milyen jogi formák tudják leginkább biztosítani a vagyona védelmét. Ezeket a kérdéseket célszerű egy jogász segítségével átbeszélni.
Segíthet az önérvényesítő csoportba járás is, ahol a fiatalok megtanulhatják, hogyan tudják megérteni és kifejezni mások felé az igényeiket, szükségleteiket.
A fogyatékossággal élő emberek jogainak védelmén dolgozó szakemberek között egyetértés van abban a kérdésben, hogy a gondnokságot és az ehhez hasonló helyettes döntéshozatali formákat el kell törölni.
Jelenleg a magyar jogszabályok még megengedik a gondnokság alá helyezést, de a törvény szerint is csak a legvégső esetben, ha a támogatott döntéshozatal nem biztosít elég védelmet. A gyakorlatban többnyire az enyhe értelmi fogyatékosság esetében engedik a támogatott döntéshozatalt a bíróságok, de érdemes azért küzdeni, hogy a súlyos vagy középsúlyos értelmi fogyatékosság esetén is így döntsön a bíróság.
Ha mégsem kerülhető el a gondnokság, érdemes azt kérni, hogy
Ha szerettünkkel kapcsolatban felmerülhet a gondnokság alá helyezés, alaposan gondoljuk át előre, hogy milyen személyes és vagyoni ügyei merülhetnek fel élete során. Jövőtervezésnek nevezzük azt a folyamatot, amikor végiggondoljuk, mi várhat ránk és szeretteinkre az elkövetkezőkben, és annak megfelelően kezdjük el tudatosan kialakítani és megtervezni az életünket már ma. Ehhez jó kiindulási alapot szolgáltathat az előzetes jognyilatkozat, amely segíthet bebiztosítani a jövőjét annak, aki esetleg gondnokság alá kerülhet. Nemcsak a vagyoni ügyekről lehet rendelkezni, hanem például lakhatásról is. Mondjuk az érintett kikötheti, hogy ha gondnokság alá kerülne a jövőben, ne költöztethessék tömegintézménybe. Ha gyerekünk esetében merülhet fel a gondnokság alá helyezés, 18 éves korában mindenképp érdemes előzetes jognyilatkozatot tenni. Azért hasznos, mert előre meg lehet akadályozni, hogy később az érintett helyett hozzanak nagy súlyú döntéseket. Az előzetes jognyilatkozatról könnyen érthető tájékoztatót is készítettünk. Tartási és életjáradéki szerződés akkor jöhet szóba, ha valaki szeretné megelőzni, hogy ne maradjon segítség nélkül mondjuk idős korában. A két konstrukció között az a különbség, hogy életjáradéki szerződés esetében csak anyagi, tartási szerződés esetében pedig gondoskodási feladatokat is kérhetünk a segítőtől. A végintézkedések különböző fajtái pedig segíthetnek abban, hogy kijelöljünk egy bizalmi személyt, aki gondoskodik szeretteinkről halálunk után anélkül, hogy gondnokság alá kerülne. A következő válaszban részletesen is írunk ezekről.
Fontos, hogy bár a jogi eszközök segíthetnek szeretteink jövőjét bebiztosítani, nincs olyan lehetőség, amellyel az előre nem látható helyzetekről is rendelkezhetünk. Ezért az egyik legfontosabb feladat annak a személynek a megtalálása, akiről kétséget kizáróan tudjuk, hogy a megbeszéltek szerint támogatni fogja szerettünket, akkor is, amikor mi már nem tudjuk.
A gondnokságot sokan azért tartják fontosnak, hogy megvédjék az érintett vagyonát, de sokszor ennek éppen az ellenkezője történik, ha valaki gondnokság alá kerül. Az alábbiakban felsorolunk több olyan lehetőséget, amelyek a vagyon védelmét és az érintett anyagi biztonságát szolgálják a gondnokság elrendelése, tehát jogfosztása nélkül.
Tapasztalataink szerint a gondnokok részéről nagyon sok anyagi visszaélés történik, ezért sokkal jobb megoldás lehet az úgynevezett bizalmi vagyonkezelés, amikor egy ismerős, megbízható személyt kérünk meg, hogy díjazásért cserébe kezelje az érintett vagyonát.
Tartási és életjáradéki szerződés akkor jöhet szóba, ha valaki szeretné megelőzni, hogy ne maradjon segítség nélkül mondjuk idős korában. A két konstrukció között az a különbség, hogy életjáradéki szerződés esetében csak anyagi, tartási szerződés esetében pedig gondoskodási feladatokat is kérhetünk a segítőtől.
A végintézkedések közé tartozó megoldások hasznosak lehetnek azoknak, akik rokonaik jövőjét szeretnék bebiztosítani a saját haláluk után. Ezek közül a legegyszerűbb a végrendelet. Ebben nem csak vagyoni dolgokról lehet rendelkezni, hanem például meghagyhatjuk szeretteinknek, hogy gondoskodjanak egymásról. Ezt nevezzük meghagyásnak. Végrendelettel arról is rendelkezhetünk, hogy ki, mit örököljön utánunk.
Az öröklési szerződés hasonló a végrendelethez, de megnyugtatóbban rendezhetjük vele, hogy ki gondoskodjon szerettünkről a halálunk után.
A konkrét vagyonkezelés helyett az érintett vagy érintettek szülei össze is foghatnak és közösen létrehozhatnak egy olyan alapítványt, ami állami szolgáltatásokat pótol, pl. megfelelő színvonalú lakhatást, oktatást.
Az alábbiakban részletesen is írunk az egyes lehetőségekről. Mivel egyéni élethelyezekre vonatkozó, bonyolult jogi konstrukciókról van szó, azt tanácsoljuk, hogy vedd fel a kapcsolatot egy polgári peres ügyvéddel, ha érdekel valamelyik lehetőség. Emellett ha további kérdésed van, kereshetsz minket is a jogsegely@tasz.hu-n.
Bizalmi vagyonkezelés
A bizalmi vagyonkezeléssel ki lehet jelölni valakit, aki kezeli a segítségre szoruló személy (ún. kedvezményezett) vagyonát. A megbízó lehet maga a segítségre szoruló személy, vagy például annak családtagja is, aki után örökölne.
A vagyonkezelő a megbízó kedvezményezett érdekeit nézve kezeli a vagyont, és ezért cserébe díjat kap. A vagyonkezelő erről szerződést köt az úgynevezett vagyonrendelővel, azaz aki megbízza a vagyonkezeléssel. Mindenképpen olyan személyt érdemes vagyonkezelőnek választani, akiben megbízunk!
Különösen hasznos ez a megoldás, ha a család után egyedül az érintett örököl, mert nem egyszerre kapja meg a vagyont, hanem van mellette valaki, aki kezeli azt az ő érdekében. Arra is alkalmas eszköz lehet, hogy elkülönítsük vele a családi vagyont. További előnye a bizalmi vagyonkezelésnek, hogy sokkal szabadabban lehet felhasználni a családi vagyont, mint gondnokság esetén. Például, ha egy gondnokság alatt álló személy nevén van egy ingatlan, a gondnokság ténye rákerül a tulajdoni lapra, és már csak a gondnok és a gyámhatóság jóváhagyásával lehet eladni a házat. A döntés tehát kikerül a család kezéből, míg a bizalmi vagyonkezelésnél egy olyan személy dönthet erről, akiben a család megbízik.
Tartási szerződés
Tartási szerződés esetén a segítségre szoruló személynek valaki biztosítja a lakhatást, az étkezéseket, ruhával való ellátást, gondozást, ápolást, gyógyíttatást is, valamint intézkedik a temettetésről. Ezért cserébe pedig pénzt kap. Abban is meg lehet egyezni, hogy a tartásért cserébe megörökli például az eltartott személy ingatlanát.
Ha az érintett közeli családtaggal köti a tartási szerződést, akkor nem köteles a tartásáért cserébe bármit is adni. Viszont a hozzátartozó vállalja azt, hogy szükség esetén fizeti az intézményi elhelyezés (például idősek otthona) költségeit, ha a segítségre szoruló személy maga nem tudná. Meg lehet állapodni abban is, hogy ezért cserébe megörökli az érintett ingatlanát.
Tartási szerződés megkötése előtt érdemes átgondolni, hogy van-e a segítségre szoruló személynek gyereke, unokája vagy bárki, akikre szeretné örökül hagyni a vagyonát. Előfordulhat, hogy ha megköti a tartási szerződést mással, akkor a leszármazók nem örökölhetnek utána.
Életjáradéki szerződés
Az életjáradéki szerződés hasonló a tartási szerződéshez, de gondoskodás helyett inkább anyagi segítségről szól. Tipikusan azért kötik, hogy annak, aki az életjáradékot kapja, biztosítva legyen a létfenntartása. Ilyenkor havonta meghatározott összegű pénzt vagy pl. élelmiszert ad az egyik szerződő fél a másiknak. Ezért cserébe az, aki kapja az életjáradékot, ellenérték teljesítésére (pl. a lakása tulajdonjogának átadására) köteles. Szemben a tartással, itt nem kell gondoskodni a segítségre szoruló személyről.
Öröklési szerződés
Az öröklési szerződés egyfajta végintézkedés, amelyben megjelenik az életjáradék és a tartás. Azt jelenti, hogy a tartásért vagy az életjáradékért cserébe örökösünkké tesszük a gondoskodást vagy az anyagi támogatást nyújtó személyt.
Például ha egy idős, távolabbi rokonunkról tartással gondoskodunk, ő dönthet úgy, hogy cserébe mi örököljünk utána. Előfordulhat, hogy nem az örökhagyónak van szüksége tartásra vagy életjáradékra, hanem egy másik személy számára szeretné ezt biztosítani, például a gyerekének vagy a házastársának. Ilyenkor a öröklési szerződés kedvezményezettje akkor is köteles gondoskodni erről a harmadik személyről, ha az örökhagyó már meghalt. Például egy idős édesanya megkérhet egy fiatalabb rokont arra, hogy halála után viselje gondját fogyatékossággal élő gyermekének. A gondozásért cserébe pedig a vagyona egy részét a fiatalabb rokon örökli meg. Az öröklési szerződés biztosítja, hogy mindez jogilag is rendezve legyen.
Végrendelet
Végrendelet segítségével meghatározhatjuk, hogy halálunk esetén ki örökölje a vagyonunkat, és ki ne. Ha valaki nem rendelkezik még életében a vagyonáról, akkor az öröklés a törvényi előírás szerint történik. Ez a törvényes öröklés szemben a végrendeleti örökléssel.
Fontos, hogy teljesen korlátozó gondnokság alatt álló személy nem végrendelkezhet. Ha valaki részlegesen korlátozó gondnokság alatt áll és a vagyonkezelésben rendeltek ki mellé gondnokot, akkor közvégrendeletet tehet.
Ha valaki nem tesz végrendeletet, és nincsen örököse, akkor az államra száll a vagyona. Ezt érdemes elkerülni.
Meghagyás
Végrendelkezni nemcsak pénzről és vagyontárgyakról lehet, hanem az örökhagyó kötelezhet valakit arra is, hogy egy harmadik személy javára tegyen valamit. Például kötelezheti az örököst arra, hogy valaki más (például gyereke, özvegye) ápolását, gondozását biztosítsa. A segítségre szoruló személy ilyenkor jogosulttá válik az ápolásra, és követelheti azt az örököstől. Arra is kötelezheti az örökhagyó az örököst, hogy meghatározott összegű pénzt fizessen a segítségre szoruló személynek.
Alapítvány
Az alapítvány olyan jogi személy, amelyet az alapító vagy az alapítók meghatározott cél folyamatos megvalósítására hoztak létre. Kivételesen lehet az alapítvány kedvezményezettje az alapító vagy a csatlakozó hozzátartozója, ha az alapítvány célja a hozzátartozó ápolása, gondozása, tartása, egészségügyi ellátási költségeinek viselése. Alapítványt végrendeletben vagy öröklési szerződésben is lehet létesíteni.
A gondnokság alá helyezési eljárás hosszú folyamat, ahol több lépcsőben vizsgálják, hogy az érintettnek szüksége van-e gondnokra.
Az eljárás első szakaszában a gyámhatóság feladata, hogy lehetőleg minél többet megtudjon az érintettről, az életéről és környezetéről. Meghallgatja őt, megkérdezi a környezetében élő személyeket, környezettanulmányt készít az otthonában, beszerzi egy pszichiáter szakorvos véleményét és a korábbi orvosi papírjait.
Az eljárás második részében a gyámhatóság átadja az ügyet a bíróságnak, amely személyesen meghallgatja az érintett és a tanúkat, felkér egy pszichiáter szakértőt, mérlegeli a bizonyítékokat, majd meghozza a végleges döntést.
A gondnokság alá helyezés olyan súlyos jogkorlátozás, amiről csak a bíróság dönthet.
Az eljárás tipikusan féltől egy évig tart, azonban sajnos az is előfordulhat, hogy több évig is elhúzódik. Az elsőfokú eljárás után következik a másodfokú eljárás, ha valamelyik fél fellebbez. Ez újabb fél-egy évet is igénybe vehet. A per során a legfontosabb bizonyíték a pszichiáter szakértő véleménye. Az alábbiakban részletesen írunk az eljárással kapcsolatban felmerülő fontos kérdésekről.
Amikor a gondnokság alá helyezési eljárás elindul valakivel szemben, gyakran úgy gondolja a gyámhivatal, hogy azonnal kell egy gondnok, nincs idő a per végét megvárni a korlátozással. Ilyenkor a gyámhatóság ideiglenesen gondnokot rendel ki, aki a megjelölt ügycsoportokban azonnal eljárhat az érintett helyett.
A gyámhatóság erről küld egy határozatot, amelyben szerepelnie kell, hogy az ideiglenes gondnok hozzájárulása milyen ügycsoportokban kell az érintett döntéseihez. A gyámhatóságnak mindig indokolnia kell, hogy miért nevez ki ideiglenes gondnokot.
Az ideiglenes gondnokság elrendelése ellen semmit nem lehet tenni, nem lehet megfellebbezni a kirendelő határozatot. Azonban a gyámhatóság az ideiglenes gondnok kirendelését követő nyolc napon belül köteles megindítani a gondnokság alá helyezési eljárást. A perben a bíróság végül dönthet úgy, hogy az érintettnek nincs szüksége sem ideiglenes, sem állandó gondnokra.
A gyámhatóság köteles felkeresni az érintettel együtt élő házastársat, élettársat, egyenesági rokont, testvérét akkor, ha a gondnokság szükségességéről tudomást szerez. Ilyenkor a rokonoknak nyilatkozniuk kell, hogy meg akarják-e indítani ők a gondnoksági pert. Az érintett rokonai lemondhatnak a perindítási jogukról. Arról is megkérdezi a rokonokat a gyámhatóság, hogy vállalnák-e a gondnokságot, ha a bíróság elrendeli.
Ha nem értünk egyet a gondnokság alá helyezéssel, akkor is érdemes lehet vállalni a perindítást. Ezt már ilyenkor úgysem lehet elkerülni, és így nagyobb eséllyel törekedhetünk arra, hogy ne, vagy minél kevesebb ügycsoportban korlátozzák az érintett cselekvőképességét.
Ha a gyámhatóság indítja meg a pert, akkor tapasztalataink szerint ők mindenképp a gondnokság szükségessége mellett érvelnek. Gondoljuk át azt is, hogy tudjuk-e vállalni a gondnoki tisztséggel együtt járó feladatokat. Az érintett érdeke az, hogy olyan személy legyen a gondnoka, akiben megbízik.
A gyámhatóság mindenképp megindítja a pert akkor is, ha a rokonok ezt nem szeretnék. Akkor is mindenképp a gyámhatóság indítja meg a pert, ha az érintettnek nincs házastársa, bejegyzett élettársa, egyenesági rokona, testvére.
Ha felmerül egy rokonoddal, ismerősöddel szemben, hogy gondnokság alá helyezzék, de te ezt nem szeretnéd, érdemes minél előbb segítséget kérni. Írj nekünk, vagy kérd más civil szervezet, jogász segítségét!
Érdemes már az eljárás felmerülésekor bizonyítékokat gyűjteni arra, hogy az érintett önálló, tudatában van a nehézségeinek, esetleges betegségének vagy fogyatékosságának, de ezeket maga is jól kezeli. Érdemes olyan segítőket is maga mellé állítani, akik igazolni tudják az önállóságot, döntésképességet.
Ha ellened indul eljárás, keress olyan személyeket, akik bizonyítani tudják, hogy képes vagy önállóan döntéseket hozni. Gyűjts össze olyan példákat, amelyekkel alá tudod támasztani, hogy képes vagy erre. Győzd meg az eljárás szereplőit arról, hogy nem szükséges a gondnokság elrendelése. Az eljárás során mondd el, hogy:
“Képes vagyok az ügyeim önálló intézésére. Elismerem, hogy vannak nehézségeim az életben, de ezek megoldásához szociális segítségre van szükségem, nem szükséges korlátozni a jogaimat. Nem szeretnék gondnokot. Van, akitől tudok segítséget kérni, ha szükségem van rá.” Próbálj a saját életedből példákat mondani minderre.
Ha pedig a gondnokság alá helyezés elkerülhetetlen, akkor küzdj azért, hogy a lehető legkevesebb ügycsoportban korlátozzák a cselekvőképességedet. Fontos, hogy különösen az alábbi ügycsoportokban ne korlátozzanak:
A gyámhatóság és a bíróság is lakhely szerint van kijelölve.
Gyámhatóság minden járásban van, ez a vármegyén belüli kisebb terület, ahol laksz. A gyámhatóságok a járási kormányhivatalokban vannak. A kormányhivatalok honlapjának alján, a térképre kattintva lehet megtalálni a lakóhely szerinti gyámhivatalt.
A bíróságok közül is lakóhelyhez legközelebbi járásbíróság dönt első fokon. Az elsőfokú döntés ellen lehet fellebbezni, így kerül az ügy másodfokra, a megyei törvényszékre.
A gyámhatósági eljárás és az azt követő bírósági per is arra a kérdésre keresi a választ, hogy van-e belátási képessége az érintettnek. Azt vizsgálják, hogy tisztában van-e az őt körülvevő világgal, megvannak-e az alapvető ismeretei ahhoz, hogy boldoguljon az életben. Például:
Azt is vizsgálják, hogy képes-e megalapozottan, a maga számára előnyös döntéseket hozni. A belátási képességről a bíróság dönt. A döntéshez a bíróság kikéri egy igazságügyi pszichiáter szakértő véleményét, és az érintettet is köteles személyesen meghallgatni.
A tárgyalás célja, hogy a bíró megállapítsa, mennyire képes önállóan döntéseket hozni az érintett. Ezért érdemes előre felkészülni a tárgyalásra, esetleg írásban is összeszedni, hogy mik az önállóság melletti érvek. Érdemes a bíróságnak az eljárás elején jelezni, hogy milyen írásbeli bizonyítékok vannak az érintett önállóságára, jól működő belátási képességére. Ilyenkor tanúkra is lehet hivatkozni, akik ezt meg tudják erősíteni.
A tárgyaláson jelen lesz az érintett (ebben a helyzetben alperes) és mellette az ügyvédje vagy az ügygondoka (azaz a kirendelt ügyvédje), a másik oldalon pedig, aki kezdeményezte a gondnokság alá helyezést, például a gyámhatóságot képviselő ügyvéd.
Az érintett maga is beszélhet, de helyette az ügyvédje/ ügygondnoka szokott főleg beszélni.
Azon a tárgyaláson, amin az érintettet meghallgatják, a bíró ki fogja kérdezni az életéről. Furcsa lehet, hogy intim kérdéseket tesz fel a bíró, de az a dolga, hogy minél jobban megismerje az érintett személy életét, ezért érdemes nyugodtan és udvariasan válaszolni a kérdéseire.
Ilyeneket szoktak kérdezni a bíróságon:
A pénzkezelésre, lakhatási helyzetre, egészségügyi helyzetre, közéleti kérdésekre mindenképpen rá fog kérdezni a bíró.
1. Pénzkezelés
Arra mindig rákérdez a bíró, hogy az érintett hogyan kezeli a pénzét. Megkérdezi, mennyi pénzt keres, van-e más jövedelme, vannak-e megtakarításai, rendszeres kiadásai, hogyan szokta beosztani a pénzét. Emellett megkérheti arra is, hogy számoljon fejben, és rákérdezhet, hogy tudja-e mit jelent a hitel, a kölcsön vagy jelzálog, vagy akár azt is, hogy kik láthatók a papírpénzen.
Például:
2. Lakhatás
Azt is meg szokták kérdezni, hogy az illető fel tudja-e reálisan mérni a lakhatással járó költségeket. Valós képe van-e arról, hogy hol tud lakni, milyen nehézségekkel jár egy lakás fenntartása.
Például:
3. Egészségügyi ellátás
Az egészségügyi ellátással kapcsolatban megkérdezheti a bíró. Például:
4. Közélet, politika:
Általában meg szokták kérdezni, hogy ismeri-e az illető a politikai pártokat, fontosabb politikusokat. Például:
A pszichiáter vizsgálata során hasonló kérdésekre kell számítani, mint amiket a tárgyaláson a bíró is feltesz annak, akit gondnokság alá akarnak helyezni (erről lásd részletesen az előző kérdést). A beszélgetésen kívül a pszichiáter gyakran különböző teszteket, pl. intelligencia tesztet is elvégeztet. Arra is rá fog kérdezni, hogy az érintett tud-e arról, hogy mentális zavara van. Ezt nevezik betegségbelátásnak. Erre úgy kérdez rá például, hogy szedi-e a gyógyszereit, jár-e orvoshoz vagy terápiára, megfogadja-e az orvosa tanácsait.
Igen, lehet vitatni a szakvéleményt! A per során a legfontosabb bizonyíték a pszichiáter szakértői vélemény, ennek van a legnagyobb súlya. Ezért nagyon fontos, hogy ha nem ért egyet azzal az érintett vagy a család, akkor írásban cáfolják a leírtakat, és jelezzék az ügyvédnek / ügygondnoknak is.
Mindenképp érdemes ellenőrizni, hogy a szakvélemény megfelel-e a formai és tartalmi követelményeknek:
A bíróság az eredeti szakértő helyett más szakértőt is kirendelhet, ha ezt bármely okból szükségesnek tartja. Ilyen eset például, ha meggyőzik arról, hogy a szakvélemény nem egyértelmű, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétes. Ilyenkor a szakértő a bíróság kérésére köteles írásban, vagy szóban a véleményét megmagyarázni, vagy a bíróság más szakértőt rendelhet ki. Ezért mindig érdemes a szakértői véleményt elemezni, és a szakértői hibákra felhívni a bíróság figyelmét. Lehet kérni is a szakértő személyes meghallgatását, vagy másik szakértő kirendelését.
Szakértői véleményt lehet magánúton is készítettetni, ha az érintett egyébként jár saját orvoshoz, pszichológushoz. Az ilyen vélemény nem számít a bíróságon igazságügyi szakvéleményének, de írásbeli bizonyítékként érdemes becsatolni a perben, és hivatkozni rá.
Hogyan bizonyítható a bíróságon, hogy valaki cselekvőképes?
Sajnos igen, a gondnoksági perekben jellemző, hogy a bíró korlátozza az érintett választójogát. Ez a korlátozás azt jelenti, hogy nem szavazhat a választásokon.
A bíró erről az alapján dönt, hogy feltesz a választásokkal, politikai pártokkal és szereplőkkel kapcsolatos kérdéseket. Ezért érdemes felkészülni ilyen kérdésekre:
Fontos tudni, hogy mit jelent a parlamenti, az önkormányzati és az európai parlamenti választás. Erről ajánljuk az ÉFOÉSZ által készített, könnyen érthető tájékoztatót.
A per végén a bíró vagy gondnokság alá helyezi az érintettet, vagy nem.
Ennek két típusa lehetséges:
A támogatott döntéshozatalról külön tájékoztatóban olvashatsz részletesen.
Igen. A fellebbezésben azt kell leírni, hogy miért jogszabálysértő a döntés. Tehát NEM arról kell írni, hogy miért nem értetek egyet a döntéssel, hanem arról, hogy a döntés a Polgári Törvénykönyvbe ütközik, például azért, mert nem teljesülnek a gondnokság alá helyezés törvényi feltételei. Érdemes ügyvédet fogadni a fellebbezés megírásához, mert komoly jogászi munkát igényel.
Az elsőfokú bíróság (általában valamelyik járásbíróság) ítélete ellen az ítélet postai átvételét követő 15 napon belül, a másodfokú bíróságnak (általában törvényszéknek) címezve lehet fellebbezni. Fontos, hogy a fellebbezést az elsőfokú bíróságra személyesen beadva vagy postázva, írásban, három példányban lehet megtenni.
A gondnokság alá helyezés nagyon súlyos jogi korlátozás, ezért fontos, hogy legyen az érintettnek ügyvédi képviselete. Az ügygondnok az állam által biztosított ingyenes ügyvéd.
A bíróság a per elején küld egy papírt, amin megjelöli, hogy ki az ügygondnok. Vele érdemes minél előbb felvenni a kapcsolatot. Ha nem adnak meg hozzá közvetlen elérhetőséget, lehet kérni a bíróságot erre, vagy az interneten is megtalálhatjuk az elérhetőségét. Ha nem értünk egyet az eljárással, az ügygondnoknak el kell mondani, hogy az érintett:
Az ügygondnoknak az a feladata, hogy képviselje ezeket a bíróságon.
Emellett érdemes lehet saját ügyvédet is megbízni, aki szintén jelen lesz a tárgyaláson.
Annál is inkább, mert az ügygondnokok nem mindig az ügyfél kérésének megfelelően járnak el. Ilyenkor mindig jelezni kell a bíróságnak, ha valamiben nem értünk egyet vele.
A bírósági és gyámhatósági iratkikérés lépéseiről külön tájékoztatót készítettünk, amelyben mintalevelet is találsz az iratkikéréshez.
Ha valakit a bíróság gondnokság alá helyez, elküldi az ítéletét a gyámhatóságnak, hogy jelöljön ki egy gondnokot. A bíróság pontosan meghatározza a gondnok feladatait, de a gyámhatóság dönt arról, hogy ki lesz a gondnok. Kétféle gondnok van, a hivatásos gondnok, és az olyan gondnok, aki az érintett rokona, ismerőse.
Az érintett előre rendelkezhet arról, hogy kit szeretne gondnoknak, és arról is, hogy kit nem.
A gyámhivatal nem rendelhet ki olyan személyt gondnokként, aki ellen az érintett tiltakozik. A jogszabályok szerint azt rendeli ki a gyámhivatal gondnoknak, akit az érintett szeretne. Ha az elsődlegesen választott személyt valamiért nem lehet gondnokul rendelni, akkor elsősorban a házastársat, élettársat kell kirendelni. Ha nincs házastársa vagy élettársa, akkor a szüleit kell előnyben részesíteni. Szülők hiányában azok a hozzátartozói élveznek elsőbbséget, akik szükség esetén a személyes gondozást is el tudnak látni. Ha nincs olyan családtag vagy barát, aki vállalná a gondnoki szerepet, akkor a gyámhatóság hivatásos gondnokot fog kirendelni.
Ha gondnokság alá helyeznek valakit, mindig érdemes átgondolni kik jöhetnek szóba, és olyan embert megkérni gondnoknak, akiben az érintett a legjobban bízik. A hivatásos gondnok ismeretlen ember, aki leterhelt, mert sok gondnokoltja van, így nem csak az érintettre kell figyelni. Igyekszik a legegyszerűbben elintézni a dolgokat, így a gondnokoltjai gyakran kerülnek intézménybe. Ezért ha lehet, a hivatásos gondnok kirendelését érdemes elkerülni.
A gondnokok tevékenységét a gyámhatóság felügyeli, ezért ilyenkor panaszt lehet tenni a gyámhatóságon. Mindig érdemes írásban panaszt tenni, mert arra kötelesek válaszolni.
Igen, lehet, ha az érintett elégedetlen a gondnokával vagy mást szeretne, akkor kérheti ezt. Ilyenkor érdemes már előre keresni valakit, aki vállalja a gondnokságot az eredeti gondnok helyett. A gondnokváltást tértivevénnyel feladott levélben kell kérni a gyámhatóságtól. A kérelemben el kell magyarázni, hogy miért akar az érintett másik gondnokot.
A gondnokváltáshoz kérelemmintát készítettünk, amit kitölthetsz a saját adataiddal.
A gondnokság minden formáját kötelező néhány évente felülvizsgálni. A felülvizsgálat időpontját a gondnokság alá helyezésről szóló ítéletben határozza meg a bíró. Tipikusan a gondnokság alá helyezést követő 5 év múlva kerül rá sor. A cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokságot csak 10 évente vizsgálják felül.
Lehet kérni rendkívüli felülvizsgálatot is. Ha a gondnokság alá helyezés óta olyan lényeges változás állt be, ami a gondnokság alá helyezést már nem indokolja, akkor eljárást lehet indítani a bíróságon.
Ilyen lényeges változás lehet például, ha az érintettnek lett azóta munkája, vagy megoldódott a lakhatása, az anyagi támogatása, vagy elkezdett orvoshoz, terápiába járni, és a pszichiáter, pszichológus azt gondolja, hogy már sokkal jobban van.
Ilyenkor a bíróságtól kérni lehet, hogy
Nem feltétlenül, de a gondnokság egyik fő veszélye, hogy a gondnok a gondnokoltat intézménybe helyezi. A szociális intézmény olyan nagylétszámú intézet, ahol sok pszichiátriai diagnózissal vagy értelmi fogyatékossággal élő, esetleg idős ember él.
Az intézményben élők helyett az intézmény dönt minden életvezetési kérdésben, semmit nem csinálhatnak úgy, ahogy szeretnék. Akkor és azt kell enniük, amit az intézmény ad, olyan szobában kell élniük, amit az intézmény biztosít, és el sem hagyhatják szabadon az intézményt.. Nagyon nehéz kapcsolatot tartani a barátokkal és a családdal is, mert az intézmények általában messze vannak az eredeti lakóhelytől. Gyakoriak a jogsértések: a lakók közötti és dolgozók általi bántalmazás, elhanyagolás, korlátozó intézkedések (pl, kikötözés, rácsos ágy, kényszer-fogamzásgátlás). Vannak kivételek persze, de a tömegintézet alapgondolata hibás és lehetőséget ad a visszaélésekre, ezért érdemes elkerülni a lehetőségét, hogy valakit akarata ellenére ilyen helyre zárjanak.
Ha valaki nem tud egyedül, vagy a saját lakásában segítséggel élni, érdemes olyan állami lakhatási formákat keresni, amelyek kis létszámúak, emberi léptékűek. Ez elsősorban az úgynevezett támogatott lakhatás. A támogatott lakhatás biztosítja az önálló életvitelt, mert többek közt lehetőség van arra, hogy az érintett:
Támogatott lakhatást a Kézenfogva Alapítvány oldalán is tudsz keresni.
Ha további kérdésed van, írj jogsegélyszolgálatunknak a jogsegely@tasz.hu-ra!
Vonatkozó jogszabályok:
Speciális, az elmeorvos szakértőkre vonatkozó szabályok: