Tavaly ősszel, amikor egyre-másra dőltek rekordok a járványban, több szülő is hozzánk fordult segítségért, hogy iskolás gyermeküket otthon tarthassák. Volt olyan család, ahol a szülő vagy testvér súlyos beteg volt, máshol az idős nagyszülőkkel éltek együtt és őket féltették, és az is előfordult, hogy egyszerűen a fertőzésveszélyt akarták csökkenteni az otthoni tanulással. Ekkor már írtunk arról, hogy a szülők kérelmére az iskolaigazgatónak lehetősége van igazolni a gyerek távollétét alapos indok esetén, márpedig álláspontunk szerint egy felfutóban lévő járvány alapos indoknak tekinthető.

A visszajelzések alapján sok iskolaigazgató nem tudott arról, hogy van ilyen lehetőségük, és rendre azzal utasították el a szülői kérelmeket, hogy nincs hatáskörük igazolni a hiányzást. Egy hozzánk forduló édesanyának ezek után azt javasoltuk, hogy az Oktatási Hivataltól is kérjen állásfoglalást. A hivatal megerősítette, hogy az iskolaigazgatónak igenis van ilyen jogköre – de sok tanulónak még ekkor sem engedélyezték az otthonmaradást.

A harmadik hullámban az emberi erőforrások minisztere is kérte az iskolák vezetőit, hogy a hiányzásokkal kapcsolatban „kellő rugalmassággal” járjanak el, és felhívta figyelmüket arra a minisztériumi rendeletre (20/2021. EMMI rendelet 51. § (2) bekezdésének c) pontja), melynek értelmében az intézményvezető alapos indokkal igazoltnak tekintheti a tanulói távolmaradást. Ezután már kevesebb gondja akadt a szülőknek a kérelmek elbírálása során.

A szülői kérelmek elutasításának jogellenességét az alapvető jogok biztosa is megállapította egy olyan ügyben, melyben a szülők az általunk javasolt módon, az iskolaigazgatótól kérték, hogy a járványveszély miatt tekintse igazoltnak kisiskolás gyerekeik hiányzását. Az igazgató azonban ezt elutasította arra hivatkozva, hogy a járványveszély nem tekinthető alapos indoknak. A szülők ezután a tankerülethez fordultak, de az is az igazgatónak adott igazat.

Az ombudsman szerint mind az iskolaigazgató, mind a tankerület vezetője jogszerűtlenül járt el.Utóbbit a biztos arra is felszólította, hogy a jövőben az iskolák átfertőzöttségi adatait anonim módon tegye elérhetővé a szülők számára, ezzel segítve őket a járványhelyzettel kapcsolatos döntésükben.

Bízunk abban, hogy a szeptemberben kezdődő tanévben már nem kell a járványveszély miatt otthon tartani a gyerekeket, de ha mégis, akkor nagyon fontos, hogy már az alapvető jogok biztosának jelentésére is lehet hivatkozni a kérelem megírásakor. Ha szükséges, akkor ahogy eddig, úgy a következő tanévben is segítünk mindenkinek, hogy élhessenek ezen jogukkal.

Fotó: TASZ / Pivarnyik Balázs

Tavaly ősszel, amikor egyre-másra dőltek rekordok a járványban, több szülő is hozzánk fordult segítségért, hogy iskolás gyermeküket otthon tarthassák. Volt olyan család, ahol a szülő vagy testvér súlyos beteg volt, máshol az idős nagyszülőkkel éltek együtt és őket féltették, és az is előfordult, hogy egyszerűen a fertőzésveszélyt akarták csökkenteni az otthoni tanulással. Ekkor már írtunk arról, hogy a szülők kérelmére az iskolaigazgatónak lehetősége van igazolni a gyerek távollétét alapos indok esetén, márpedig álláspontunk szerint egy felfutóban lévő járvány alapos indoknak tekinthető.

A visszajelzések alapján sok iskolaigazgató nem tudott arról, hogy van ilyen lehetőségük, és rendre azzal utasították el a szülői kérelmeket, hogy nincs hatáskörük igazolni a hiányzást. Egy hozzánk forduló édesanyának ezek után azt javasoltuk, hogy az Oktatási Hivataltól is kérjen állásfoglalást. A hivatal megerősítette, hogy az iskolaigazgatónak igenis van ilyen jogköre – de sok tanulónak még ekkor sem engedélyezték az otthonmaradást.

A harmadik hullámban az emberi erőforrások minisztere is kérte az iskolák vezetőit, hogy a hiányzásokkal kapcsolatban „kellő rugalmassággal” járjanak el, és felhívta figyelmüket arra a minisztériumi rendeletre (20/2021. EMMI rendelet 51. § (2) bekezdésének c) pontja), melynek értelmében az intézményvezető alapos indokkal igazoltnak tekintheti a tanulói távolmaradást. Ezután már kevesebb gondja akadt a szülőknek a kérelmek elbírálása során.

A szülői kérelmek elutasításának jogellenességét az alapvető jogok biztosa is megállapította egy olyan ügyben, melyben a szülők az általunk javasolt módon, az iskolaigazgatótól kérték, hogy a járványveszély miatt tekintse igazoltnak kisiskolás gyerekeik hiányzását. Az igazgató azonban ezt elutasította arra hivatkozva, hogy a járványveszély nem tekinthető alapos indoknak. A szülők ezután a tankerülethez fordultak, de az is az igazgatónak adott igazat.

Az ombudsman szerint mind az iskolaigazgató, mind a tankerület vezetője jogszerűtlenül járt el.Utóbbit a biztos arra is felszólította, hogy a jövőben az iskolák átfertőzöttségi adatait anonim módon tegye elérhetővé a szülők számára, ezzel segítve őket a járványhelyzettel kapcsolatos döntésükben.

Bízunk abban, hogy a szeptemberben kezdődő tanévben már nem kell a járványveszély miatt otthon tartani a gyerekeket, de ha mégis, akkor nagyon fontos, hogy már az alapvető jogok biztosának jelentésére is lehet hivatkozni a kérelem megírásakor. Ha szükséges, akkor ahogy eddig, úgy a következő tanévben is segítünk mindenkinek, hogy élhessenek ezen jogukkal.

Fotó: TASZ / Pivarnyik Balázs

Az igazságszolgáltatás függetlensége, a korrupció elleni küzdelem, a független és sokszínű sajtó, vagy éppen a civil szervezetek vegzálása elleni kiállás egyaránt a záloga annak, hogy mindannyian egy szabadabb országban élhessünk. Az Európai Bizottság 2021-es jogállamisági jelentése hazánk vonatkozásában éppen ezeken a területeken állapít meg súlyos problémákat. A rendszerszintű jogsértésekért felelős kormány megpróbálja ugyan a bírálatokat brüsszeli bürokraták bosszújaként beállítani, de a TASZ perei is megmutatják, hogy valós problémákról van szó. A jelentésben érintett területeken a hozzánk forduló embereket segítve, aktívan küzdünk a jogállamiság védelméért és helyreállításáért.

Az Európai Bizottság idei jogállamisági jelentése is felhívja a figyelmet arra, hogy

a bírói állások pályáztatási és kinevezési gyakorlata a bíróságok függetlenségét veszélyezteti.Ügyfelünk, dr. Vasvári Csaba bíró többször is megnyerte azokat a pályázatokat, amelyeket egy magas rangú bírói állás betöltésére hirdettek meg, ám az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke mindannyiszor érvénytelenítette ezeket a pályázatokat. Dr. Vasvári Csaba jogi képviseletét azért vállaltuk, mert nem maradhat fenn az a gyakorlat, ami az OBH elnöke számára lehetővé teszi, hogy érdemi indokolás nélkül érvénytelenítsen bírói álláspályázatokat, miközben a pályázók érdemi jogorvoslat nélkül maradnak. Ez a gyakorlat nemcsak a pályázók számára hátrányos, de a független bíráskodást is veszélyezteti azzal, hogy lehetővé teszi, hogy a bírókat ne objektív, hanem személyes szempontok szerint válasszák ki.

A jelentés azzal is foglalkozik, hogy

Magyarország nem partnere az Európai Unió intézményeinek abban, hogy az uniós források felhasználásának szabálytalanságait feltárják és szankcionálják.Ehelyett inkább lemond a magyar kormány a támogatások iránti igényéről, amint az EU csalás elleni hivatala (OLAF) vizsgálatot indít egy ügyben. Az uniós forrásokkal való visszaélés sem valamiféle elvont probléma, hanem érezhetően ronthatja az itt élők életminőségét. Gyálon – több más településhez hasonlóan – a közvilágítás felújítása óta esténként sötét utcákon kénytelenek hazabotorkálni a helyiek. Az Eleven Gyál nevű civil közösség szeretné, ha a gyáli lakosok megtudhatnák, hogy az OLAF milyen visszásságokat talált a felújításra adott uniós források felhasználásával kapcsolatban. Ehhez a civileknek információszabadság-pert kellett indítaniuk, melyben mi nyújtunk számukra képviseletet. Szintén képviseljük Zöldi Blankát, a Direkt36 újságíróját, aki a „közpénz” Alaptörvény-módosítással szűkített fogalma ellenére szeretné feltárni, hogy mi lett azoknak az uniós forrásoknak a sorsa, amelyek a Mészáros és Mészáros Kft. magánzsebébe kerültek.

A 2021-es jelentés a sajtó függetlensége és sokszínűsége terén is komoly problémákra utal.Azzal, hogy a kormányközeli médiumokat egyetlen tulajdonos, a KESMA alá vonták, a tartalmukat tekintve is összehangolttá váltak, ami – különösen a megyei lapokat tekintve – a kormányzati narratívák túlsúlyához vezetett a nyilvánosságban. Perbe szálltunk, hogy a KESMA monopóliumát versenyjogi eszközökkel megtörjük, segítve ezzel a hazai olvasók, nézők, hallgatók sokszínű közéleti tájékozódását. Kiálltunk a Klubrádió mellett is: a rádió segítségünkkel bíróságon támadta meg a Médiatanács döntését, amely – a jelentés szerint is aggályosan – megfosztotta frekvenciájától. A jelentés kiemeli azon ügyeinket, amelyekben a Forbes-t és a Magyar Narancsot képviseljük olyan vagyonos személyek ellenében, akik a bíróságokat és az ideiglenes intézkedés jogintézményét arra használják fel, hogy a közügyekről tudósítani próbáló sajtót elhallgattassák.

A jelentés kitér a kormánytól független, nehéz helyzetben lévő embereken segítő civil szervezetek állami vegzálására is.Bár a civil szervezetek egy részét külföldi ügynöknek bélyegző, általunk is jogi úton támadott civiltörvény elbukott, a civilek régóta fennálló és új kihívásai mellett külön foglalkozik a jelentés a legújabb szabályozással is. Ez álláspontunk szerint alaptörvény-ellenes módon ad felhatalmazást az Állami Számvevőszéknek arra, hogy magánszervezetek irataiban kutakodjon, ahelyett, hogy az állami szervek gazdálkodásának törvényességét felügyelné.

(Címlapi illusztráció: pxfuel.com)

Az igazságszolgáltatás függetlensége, a korrupció elleni küzdelem, a független és sokszínű sajtó, vagy éppen a civil szervezetek vegzálása elleni kiállás egyaránt a záloga annak, hogy mindannyian egy szabadabb országban élhessünk. Az Európai Bizottság 2021-es jogállamisági jelentése hazánk vonatkozásában éppen ezeken a területeken állapít meg súlyos problémákat. A rendszerszintű jogsértésekért felelős kormány megpróbálja ugyan a bírálatokat brüsszeli bürokraták bosszújaként beállítani, de a TASZ perei is megmutatják, hogy valós problémákról van szó. A jelentésben érintett területeken a hozzánk forduló embereket segítve, aktívan küzdünk a jogállamiság védelméért és helyreállításáért.

Az Európai Bizottság idei jogállamisági jelentése is felhívja a figyelmet arra, hogy

a bírói állások pályáztatási és kinevezési gyakorlata a bíróságok függetlenségét veszélyezteti.Ügyfelünk, dr. Vasvári Csaba bíró többször is megnyerte azokat a pályázatokat, amelyeket egy magas rangú bírói állás betöltésére hirdettek meg, ám az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke mindannyiszor érvénytelenítette ezeket a pályázatokat. Dr. Vasvári Csaba jogi képviseletét azért vállaltuk, mert nem maradhat fenn az a gyakorlat, ami az OBH elnöke számára lehetővé teszi, hogy érdemi indokolás nélkül érvénytelenítsen bírói álláspályázatokat, miközben a pályázók érdemi jogorvoslat nélkül maradnak. Ez a gyakorlat nemcsak a pályázók számára hátrányos, de a független bíráskodást is veszélyezteti azzal, hogy lehetővé teszi, hogy a bírókat ne objektív, hanem személyes szempontok szerint válasszák ki.

A jelentés azzal is foglalkozik, hogy

Magyarország nem partnere az Európai Unió intézményeinek abban, hogy az uniós források felhasználásának szabálytalanságait feltárják és szankcionálják.Ehelyett inkább lemond a magyar kormány a támogatások iránti igényéről, amint az EU csalás elleni hivatala (OLAF) vizsgálatot indít egy ügyben. Az uniós forrásokkal való visszaélés sem valamiféle elvont probléma, hanem érezhetően ronthatja az itt élők életminőségét. Gyálon – több más településhez hasonlóan – a közvilágítás felújítása óta esténként sötét utcákon kénytelenek hazabotorkálni a helyiek. Az Eleven Gyál nevű civil közösség szeretné, ha a gyáli lakosok megtudhatnák, hogy az OLAF milyen visszásságokat talált a felújításra adott uniós források felhasználásával kapcsolatban. Ehhez a civileknek információszabadság-pert kellett indítaniuk, melyben mi nyújtunk számukra képviseletet. Szintén képviseljük Zöldi Blankát, a Direkt36 újságíróját, aki a „közpénz” Alaptörvény-módosítással szűkített fogalma ellenére szeretné feltárni, hogy mi lett azoknak az uniós forrásoknak a sorsa, amelyek a Mészáros és Mészáros Kft. magánzsebébe kerültek.

A 2021-es jelentés a sajtó függetlensége és sokszínűsége terén is komoly problémákra utal.Azzal, hogy a kormányközeli médiumokat egyetlen tulajdonos, a KESMA alá vonták, a tartalmukat tekintve is összehangolttá váltak, ami – különösen a megyei lapokat tekintve – a kormányzati narratívák túlsúlyához vezetett a nyilvánosságban. Perbe szálltunk, hogy a KESMA monopóliumát versenyjogi eszközökkel megtörjük, segítve ezzel a hazai olvasók, nézők, hallgatók sokszínű közéleti tájékozódását. Kiálltunk a Klubrádió mellett is: a rádió segítségünkkel bíróságon támadta meg a Médiatanács döntését, amely – a jelentés szerint is aggályosan – megfosztotta frekvenciájától. A jelentés kiemeli azon ügyeinket, amelyekben a Forbes-t és a Magyar Narancsot képviseljük olyan vagyonos személyek ellenében, akik a bíróságokat és az ideiglenes intézkedés jogintézményét arra használják fel, hogy a közügyekről tudósítani próbáló sajtót elhallgattassák.

A jelentés kitér a kormánytól független, nehéz helyzetben lévő embereken segítő civil szervezetek állami vegzálására is.Bár a civil szervezetek egy részét külföldi ügynöknek bélyegző, általunk is jogi úton támadott civiltörvény elbukott, a civilek régóta fennálló és új kihívásai mellett külön foglalkozik a jelentés a legújabb szabályozással is. Ez álláspontunk szerint alaptörvény-ellenes módon ad felhatalmazást az Állami Számvevőszéknek arra, hogy magánszervezetek irataiban kutakodjon, ahelyett, hogy az állami szervek gazdálkodásának törvényességét felügyelné.

(Címlapi illusztráció: pxfuel.com)

Elbukott a „kuruzslótörvényként” hírhedtté vált Btk.-módosítás, ami másfél évig tartotta bizonytalanságban a művészetterapeutákat, coach-okat, szociális ellátásban dolgozókat és más segítő szakmák tagjait. Ügyfelünk beadványa nyomán az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek ítélte a jogszabályt.

A kuruzslás büntetőjogi fogalmát kiterjesztő módosítás elvileg az áltudományos „terápiákat" nyújtó sarlatánok ellen irányult, de olyan homályosra sikerült a törvényszöveg, hogy több ezer valódi, képzett szakembernek kellett aggódnia amiatt, hogy büntetőeljárás indul ellenük pusztán azért, mert a munkájukat végzik. Ügyfelünk, Németh László, a Magyar Művészet- és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesület elnöke korábban úgy fogalmazott:

Azt érzékelem, hogy meghatározóvá vált a félelem a szakmában, az emberek elkezdik a saját tevékenységüket átnevezni, elrejteni.

A bizonytalanságot az alapozta meg, hogy egy, a szakmával való érdemi egyeztetés nélkül, összecsapott törvénymódosítás során egészségügyi szakképesítéshez kötötték a pszichoterápiás gyakorlat végzését, de nem határozták meg pontosan, hogy mit tekintenek pszichoterápiás gyakorlatnak. Ehelyett egy olyan elnagyolt definícióra hivatkoztak, ami olyan szakemberek munkájára is illeszkedhet, akik nem klinikai szakpszichológusok vagy szakorvosok, de a saját feladatuk elvégzéséhez nyilvánvalóan megvan a tudásuk és végzettségük: ilyenek például a nevelési tanácsadóban, családsegítésben, krízisambulancián, drogprevencióban, egyházi segítő szakszolgálatnál dolgozók, a tanácsadó pszichológusok, családterapeuták, művészetterapeuták, mozgásterapeuták, a pszichodráma-vezetők, mentálhigiénés szakemberek és a coach-ok.

Az Alkotmánybíróság elfogadta érvelésünket, és kimondta, hogy az alkotmányos büntetőjog legalapvetőbb elveivel ellentétes, ha nem lehet előre látni, hogy ki és pontosan milyen cselekedettel követ el bűncselekményt. A testület arra is utalt, hogy a szabályozás nem egyeztethető össze a foglalkozás szabad megválasztásához való alapvető joggal: a pontatlan megfogalmazás miatt ugyanis olyan tevékenységekre is kiterjedhet, amelyek a munkához való jog védelme alá esnek.

Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg, amit az Országgyűlésnek jövő március 31-ig kell orvosolnia. Mindenképpen üdvözlendő, hogy a döntés fényében ez a büntetőtényállás kiüresedik: az ügyészségnek vagy a bíróságnak minden olyan ügyben meg kell szüntetnie a büntetőeljárást, amit a jövőben a „kuruzslótörvényre” alapozva indítanak, különben az Alkotmánybíróság semmisíti meg az így született ítéletet.

Úgy tudjuk, eddig sem indultak eljárások és abban bízunk, hogy jövő márciusig sem fognak. Mégis érthetetlen, hogy az Alkotmánybíróság miért nem semmisítette meg azonnali hatállyal a rendelkezést, noha ez kötelessége lett volna. Ehelyett bizonytalan helyzetet teremtett azzal, hogy megtart a jogrendszerben egy saját maga által is alaptörvény-ellenesnek tartott normát, ami így elvileg továbbra is alkalmazható, bár az az ítélet, ami ezen a rendelkezésen alapul, mindenképpen alkotmányellenes lenne. A jogi anomáliára nem találunk más magyarázatot, mint hogy a kormányt akarja az Alkotmánybíróság megkímélni a szabályozás megsemmisítésével járó kommunikációs kellemetlenségektől.

Nem számítunk arra, hogy az Alkotmánybíróság óvatoskodásának gyakorlati jelentősége lenne, de ha mégis indulnának büntetőeljárások, ingyenes jogi segítséget kínálunk az érintett mentális segítőknek.

Elbukott a „kuruzslótörvényként” hírhedtté vált Btk.-módosítás, ami másfél évig tartotta bizonytalanságban a művészetterapeutákat, coach-okat, szociális ellátásban dolgozókat és más segítő szakmák tagjait. Ügyfelünk beadványa nyomán az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek ítélte a jogszabályt.

A kuruzslás büntetőjogi fogalmát kiterjesztő módosítás elvileg az áltudományos „terápiákat" nyújtó sarlatánok ellen irányult, de olyan homályosra sikerült a törvényszöveg, hogy több ezer valódi, képzett szakembernek kellett aggódnia amiatt, hogy büntetőeljárás indul ellenük pusztán azért, mert a munkájukat végzik. Ügyfelünk, Németh László, a Magyar Művészet- és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesület elnöke korábban úgy fogalmazott:

Azt érzékelem, hogy meghatározóvá vált a félelem a szakmában, az emberek elkezdik a saját tevékenységüket átnevezni, elrejteni.

A bizonytalanságot az alapozta meg, hogy egy, a szakmával való érdemi egyeztetés nélkül, összecsapott törvénymódosítás során egészségügyi szakképesítéshez kötötték a pszichoterápiás gyakorlat végzését, de nem határozták meg pontosan, hogy mit tekintenek pszichoterápiás gyakorlatnak. Ehelyett egy olyan elnagyolt definícióra hivatkoztak, ami olyan szakemberek munkájára is illeszkedhet, akik nem klinikai szakpszichológusok vagy szakorvosok, de a saját feladatuk elvégzéséhez nyilvánvalóan megvan a tudásuk és végzettségük: ilyenek például a nevelési tanácsadóban, családsegítésben, krízisambulancián, drogprevencióban, egyházi segítő szakszolgálatnál dolgozók, a tanácsadó pszichológusok, családterapeuták, művészetterapeuták, mozgásterapeuták, a pszichodráma-vezetők, mentálhigiénés szakemberek és a coach-ok.

Az Alkotmánybíróság elfogadta érvelésünket, és kimondta, hogy az alkotmányos büntetőjog legalapvetőbb elveivel ellentétes, ha nem lehet előre látni, hogy ki és pontosan milyen cselekedettel követ el bűncselekményt. A testület arra is utalt, hogy a szabályozás nem egyeztethető össze a foglalkozás szabad megválasztásához való alapvető joggal: a pontatlan megfogalmazás miatt ugyanis olyan tevékenységekre is kiterjedhet, amelyek a munkához való jog védelme alá esnek.

Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg, amit az Országgyűlésnek jövő március 31-ig kell orvosolnia. Mindenképpen üdvözlendő, hogy a döntés fényében ez a büntetőtényállás kiüresedik: az ügyészségnek vagy a bíróságnak minden olyan ügyben meg kell szüntetnie a büntetőeljárást, amit a jövőben a „kuruzslótörvényre” alapozva indítanak, különben az Alkotmánybíróság semmisíti meg az így született ítéletet.

Úgy tudjuk, eddig sem indultak eljárások és abban bízunk, hogy jövő márciusig sem fognak. Mégis érthetetlen, hogy az Alkotmánybíróság miért nem semmisítette meg azonnali hatállyal a rendelkezést, noha ez kötelessége lett volna. Ehelyett bizonytalan helyzetet teremtett azzal, hogy megtart a jogrendszerben egy saját maga által is alaptörvény-ellenesnek tartott normát, ami így elvileg továbbra is alkalmazható, bár az az ítélet, ami ezen a rendelkezésen alapul, mindenképpen alkotmányellenes lenne. A jogi anomáliára nem találunk más magyarázatot, mint hogy a kormányt akarja az Alkotmánybíróság megkímélni a szabályozás megsemmisítésével járó kommunikációs kellemetlenségektől.

Nem számítunk arra, hogy az Alkotmánybíróság óvatoskodásának gyakorlati jelentősége lenne, de ha mégis indulnának büntetőeljárások, ingyenes jogi segítséget kínálunk az érintett mentális segítőknek.

Pontosan milyen szabályok szerint van lehetőségük Magyarországon a nemzetbiztonsági szerveknek lehallgatni valakit, illetve titokban hozzáférni a telefonján tárolt adatokhoz? Az újságírók többsége ezt a kérdést teszi fel nekem azóta, hogy kirobbant a Pegasus-botrány, azaz kiderült, hogy újságírókat és más közszereplőket figyeltek meg egy kémszoftver segítségével.

A fenti kérdést megfogalmazó újságírók talán nem is tudatosan, de rátapintottak a lényegre: Magyarországon épp az a legnagyobb baj a nemzetbiztonsági célú megfigyeléssel, hogy nem vonatkoznak rá pontos szabályok. Nem véletlenül mondta azt néhány éve a belügyminiszter az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottságának ülésén, hogy

Magyarországon egyetlen ember sincs, akit törvényes körülmények között ne lehetne megfigyelni, lehallgatni.Pintér Sándor igazat mondott, valóban olyanok a törvényeink, hogy azok alapján bárki törvényesen lehallgatható. Ettől azonban még nem lesz a polgárok titkos megfigyelése jogszerű.

A magyar jogrendszer sajátossága, hogy a jogsértő titkos megfigyelés is történhet teljesen törvényesen.A nemzetbiztonsági célú titkos megfigyelés magyar szabályaival legalább három nagyon komoly probléma van. Először, a titkos megfigyelés törvényi feltételei rendkívül elnagyoltak. Másodszor, a feltételek fennállását egy olyan személy állapítja meg (a titkos megfigyelést egy olyan személy engedélyezi), akitől nem várható objektív, a megfigyeléssel ellentétes érdekeket is megfelelően érvényesítő döntés. Harmadszor pedig Magyarországon nincs hatékony jogorvoslat a jogellenes megfigyeléssel szemben.

Magyarországon nemzetbiztonsági céllal a szolgálatok akkor végezhetnek titkos információszerzést, ha a feladataik ellátásához szükséges adatok más módon nem szerezhetők meg. A titkos megfigyelés tartalmi feltételei mindössze ennyiek. A nemzetbiztonsági szolgálatok feladatait pedig nagyon tágan határozza meg a törvény, amely nem tartalmaz további tartalmi korlátot. Nincsenek olyan szabályok, amelyek szerint meg kellene vizsgálni, hogy a megfigyelés megtörténte vagy elmaradása járna-e nagyobb veszéllyel, ahogy olyanok sem, amelyek szerint bizonyos hivatások képviselőit (például újságírókat) csak szigorúbb feltételek fennállása esetén lehetne megfigyelni.

De ha léteznének is ilyen szabályok, azokat a magyar törvény szerint egy olyan személynek – az igazságügyi miniszternek – kellene alkalmaznia, akitől nem várható el, hogy ezt független, külső döntéshozóként tegye.Vagyis nemcsak a tartalmi, hanem a hatásköri-eljárási feltételei is hiányoznak annak, hogy a nemzetbiztonsági célú titkos megfigyelés jogállami keretek között maradjon.

Egy munkatársammal, Vissy Beatrixszal, amikor még az Eötvös Károly Intézetben dolgoztunk, azért pereltük be a magyar államot, hogy ennek a megoldásnak a jogellenességét egy bírósági döntés is kimondja. Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2016-ban meg is állapította, hogy a titkos információszerzést miniszteri engedélyezéshez kötő rendszer megsérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét.

Legalább azóta biztosan tudható, hogy a magyar törvényt meg kell változtatni, ez azonban nem történt meg, a magyar állam azóta fenntartja a jogsértő állapotot.Ha ez még mind nem volna elég, Magyarországon arra sincs megfelelő eljárás, hogy ha a megfigyelés véget ért – akár elérte az eredményét, akár kiderült, hogy felesleges volt –, az érintett polgárokat megfelelően tájékoztassák arról, hogy őket megfigyelték, és milyen adatokat gyűjtöttek róluk. Így jogorvoslattal sem tudnak élni a megfigyelés miatt.

Ha valaki úgy érzi, hogy a szolgálatok visszaéltek a hatalmukkal, akkor az azt felügyelő miniszterhez fordulhat panaszával, aki rendszerint azt válaszolja, hogy “Az Ön esetében jogellenes információgyűjtés nem történt”. Ebből a válaszból az persze nem derül ki, hogy egyáltalán nem történt, vagy történt, de a miniszter szerint az törvényes volt.

Ha ezzel a válasszal az érintett nem elégedett, akkor a Nemzetbiztonsági bizottság vizsgálatát kérheti, ahol parlamenti képviselők értelemszerűen politikai alapon hoznak döntést arról, hogy indítanak-e ilyen vizsgálatot, vagy sem. Tudomásom szerint eddig polgárok panaszai alapján ilyen vizsgálatok nem indultak a bizottságban. Az a személy pedig, aki azt akarja megtudni, hogy kik, milyen céllal milyen információkat gyűjtöttek róla, bárhogy is próbálkozik, bírói úton kikényszeríthető módon nem kerülhet ezen információ birtokába, legalábbis a TASZ ügyfelei nevében indított perek rendre ezt mutatják.

A vasárnap nyilvánosságra került esetek mindenképpen felvetik a magyar állam felelősségének kérdését.Ha a megfigyelések a magyar állam szerveinek megbízása alapján történtek, akkor vizsgálandó, hogy a titkos megfigyelés eszközét visszaélésszerűen alkalmazták-e, egy olyan jogszabályi környezetben, amely nem különösebben szorítja jogállami korlátok közé ezt a tevékenységet. Ha viszont nem az állami szervek állnak a megfigyelés mögött, akkor azt a kérdést kell feltenni, hogy a magyar állam miért nem védi meg a polgárait attól, hogy jogellenesen megfigyeljék őket.

Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre megnyugtató válaszokat kaphassunk, egy jól funkcionáló jogállami intézményrendszerre volna szükség. Pont arra, amit az elmúlt évtizedben lebontottak.

Szabó Máté Dániel
Címlapi illusztráció: hippopx.com / Creative Commons